Jisung egy füves rét kellős közepén állt. Vagyis igazából csak gondolta, hogy ami a lába alatt van, az egy rét, mert a sűrű köd miatt nem látott el túl messzire. Tudta, hogy álmodik, hiszen nem emlékezett rá, hogyan került erre a helyre, és emiatt nem is félt annyira. Ahogy magára nézett, semmi szokatlant nem látott. Abban a ruhában volt, amiben reggel elindult iskolába, vagyis világoskék ingben és sötét nadrágban, amiből az iskolai egyenruha állt, valamint még a sebtében magára kapott világossárga kapucnis pulóver is rajta volt, ami eredetileg a nővére ruhatárának részét képezte. Jisung vékony fiú volt, így simán viselhette Yeri direkt nagynak vásárolt felsőit, amíg a lány el nem kapta őt, az pedig viszonylag ritkán történt meg.
Jisung tett pár lépést előre. Kíváncsi volt, mit rejt körülötte a monoton szürkeség, a makacs köd azonban egyelőre nem akart szertefoszlani. A fiú körbefordult, hátha mégis akad valamilyen támpont, ami mentén elindulhatna, ekkor pedig egy hirtelen szélfuvallat összeborzolta a haját, mintha csak hallaná a gondolatait. Jisung arra fordította az arcát, amerről a széllökés jött, és a ködben egyszercsak meglátott egy másik arcot. Fiatal fiúnak tűnt, mint ő maga, de Jisung hiába ment közelebb hozzá, nem lett tisztább a kép.
- Ki vagy? Nem látlak, gyere közelebb! - kiáltott oda neki, de a másik fiún nem látszott, hogy hallaná a szavait. Jisung erre futni kezdett felé, de a távolságuk csak nem akart csökkenni, és miután rájött, hogy nem tud kapcsolatot teremteni a másikkal, akárhogy próbálkozik, inkább leült a fűbe megpihenni. Végül is azt simán megvárhatja, amíg magától felébred. Nem lehet az olyan soká.
Jisung időnként felnézett a homályban maradt arcra, hátha azóta jobban láthatóvá vált, addig meg a fűszálak fonogatásával ütötte el az idejét. Már épp belekezdett volna egy nagyobb koszorúba, amikor ismét felnézett, az archoz pedig már test is tartozott, és lassú léptekkel közeledett felé. Jisung egyből talpra ugrott, nem törődve az alkotásaival, és kíváncsian fürkészte az idegen fiút, aki kezdett nagyon is ismerős lenni. Mentazöld haj, nagy barna szemek...
- Chenle? - bukott ki Jisungból a döbbent kérdés, ekkor azonban hirtelen végeszakadt az álomnak, mintha elvágták volna a filmszalagot, és a fiú ott találta magát az osztályteremben a megszokott helyén ülve, ahonnan elindult.
YOU ARE READING
Dreamlike, avagy két álmodozó édes szerelme
FanfictionA tizenhét éves Park Jisung egyedül azt várta az utolsó előtti középiskolás évétől, hogy az ne legyen olyan egyhangú és unalmas, mint az eddigiek. Meg talán azt, hogy ezentúl ne csak az álmaiban találkozzon a szerelemmel... Azonban amikor a két kívá...
