Radio Check

12.

Flonak fontos dolga akadt az istállóban és nem tudott hazajönni, de a nagyszülők mindenféleképpen találkozni akartak vele is így meglepetésképp az este közepén elindultunk kocsikázni a vacsorával együtt. Jól esett végre megint picit kettesben lenni Landoval ha még csak ez alatt a rövidke út alatt is. Eddig még fel sem tűnt milyen jól néz ki ahogy vezet a sötétben, persze mindenhogy jól néz ki de most más volt. Egy faházba pakoltunk le mindent és végül ránk, kettőnkre, került a sor, hogy megkeressük és elrángassuk oda a keresett személyt. Gondolhatjátok, hogy nézhettünk ki, két bolond aki se lámpát se a telefonjukat nem vitték magukkal így estünk-keltünk a fűben, szerintem Lando még egyszer bukfencezett is mire megtaláltuk Flot. Innentől az este már nyíl egyenesben volt, nyugalom és béke meg minden amit el tudtok képzelni. Jókat ettünk és nevettünk, addig amíg meg nem csörrent valakinek a telefonja...

- Carlos az- súgta.
- Vedd már fel!- hirtelen eszemben sem volt Isa.
- Landooo!- kiabált a boldog spanyol.
- Carlooos! Mond!
- Ott van veled Olivia?
- Persze, itt ül mellettem- ekkor belemutatott a kamerába.
- Halii!- integettem, erre Isa is megjelent a képben.
- Na szóval gyerekek, valamit el szeretnénk mondani nektek, de egyenlőre csak nektek- na itt már derengett a dolog.
Carlos ezzel a lendülettel felmutatott egy kisbaba tipegőt amire az volt írva, hogy "Sainz baby on the way".
- Mi vannn?- ekkor a barátom arca lefagyott.
- Babát várok!- kiabálta Isabell.
- Gratulálunk!- játszottam mintha semmit se tudnék.
- Waow, megleptetek srácok. De tényleg gratulálunk!
- Köszönjük!
- A többiekkel majd csak később osztanánk meg, de ti közelebb álltok hozzánk így megérdemlitek, hogy hamarabb tudjátok.
- Oh, mi is köszönjük!- mondtuk egyszerre.

Letettük a telefont de Landon még mindig látszott, hogy le van sokkolódva.

- Annyira örülök nekik, te nem?
- Dehogynem! Nagyon boldog vagyok, csak elgondolkoztam, hogy milyen is lenne ha most egy kis Norris volna úton...
- Nem hiszed el, hogy én már hányszor gondolkodtam a gyerek témán. Eszembe jutott mikor láttalak például a Vettel gyerekekkel játszani. De van még időnk!- megpusziltam majd végre kiszakadt a komolyságából és mosolyt tudtam csalni az arcára.

Másnap:

Reggelre a lebeszélt Ava és Carter találkozót vártuk. A "nővérem" le volt dermedve a gyönyörű háztól. Bemutatkoztak a barátom szüleinek, a későn megejtett reggeli befejezése után Carter és Lando a nagy gamerek nekiültek játszani, hisz mi más lenne jobb móka. Adam pedig csak kívülről csodálta a mestereket. Mi, vagyis Cisca, Ava és én hol kibeszéltük őket, hol pedig az élet nagyobb dolgait vitattuk meg, az az néha még a szüleim is szóba kerültek és Cisca kedvenc témái, a gyerekek no meg a házasság.
A szülők elindultak vásárolni még az indulásunkhoz egy-két dolgot, ezzel kaptam kis időt, hogy Avanak is elmondjam a csodás esténk részletét. Amikor hadarva kinyögtem, hogy mit is csináltunk akkor egy kis dermedtség fogadott aztán pedig sok-sok gratuláció.
Na hát igen, ez van, megkellett osztanom eme csodát a számomra fontos személyekkel ha már ilyen helyzetben nincs itt például az anyukám aki szintén velem örülhetne. Jó persze nem olyan nagy dolognak számít mintha tényleg én is terhes lennék, de nekem nagy ügy volt mivel én úgy gondolom Landoval elég komolyra fordulhat a kapcsolatunk.

- Gamerkéink!- támaszkodtunk feléjük a kanapé másik oldaláról.
- Nekünk lassan jó lenne elindulni, ha Mr. Norris uraság még megint megállna egy bizonyos kajáldánál!
- Nekünk meg főleg, Carter!
- Naaa, még ezt az egyet légyszi?- nézett rám boci szemekkel.
- Ez az utolsó, én addig elköszönök a többiektől, de a cuccok lehordása rád marad- mosolyogtam ördögien.
- Na ha így állunk akkor meg te vezetsz!- kiabált utánam.

Ava lent maradt felügyelni a fiúkat, mivel őket aztán nem lehet egyedül hagyni. Az utam legelső állomásán bekopogtam Oliverékhez.

- Gyere!- kiabált Savannah.
- Olivia! Mizu?- lepődött meg Oliver.
- Csak gondoltam elkezdek búcsúzkodni meg ilyenek, így 6 szem közt- nevettem- Lando még szokásosan játszik "egyet"- mutattam egy idézőjelet- Elakartam mondani, hogy nagyon örülök, hogy megismerhettelek titeket és köszönöm, hogy így befogadtatok!
- Hisz nekünk már családtag vagy!- megöleltek.
- Ezt mi is viszont eltudjuk mondani, nagyon jó volt megismerni, remélem még sokszor találkozunk!- mondta Savannah.
- Úgy legyen!- mosolyogtam.
- Még annyit szeretnék kérni tőled, hogy vigyázz erre a tökkel ütött öcsémre!
- Vigyázni fogok, megigérem!- mégegyszer megöleltük egymást és folytatólagosan elindultam Flo szobája felé, de ott sehol senki. Hát nem volt mit tennem átmentem Ciscahoz ahol mindkét lányt megtaláltam.
- Na sziasztok csajok!- leültem melléjük az ágyra.
- Olivia nekem nagyon fogsz hiányozni, csak, hogy tudd!- ezután Cisca jó erősen magához szorított.
- Jaj, ti is nekem!- megöleltem mindkettejüket- Ha szeretnétek akár többször is telefonálhatunk meg videochatelhetünk.
- Legalább akkor adhatnál még több tanácsot- mutatott a telefonjára, röviden ez a kis mellék sztori annyi, hogy Cisca is lehet szerelemre talált. Olyan aranyos volt, tőlem próbált tanácsot kérni, én meg persze segítettem ahogy csak tudtam. Emiatt valahogy vele szorosabb is lett a kapcsolatom.
- Akármikor- mosolyogtam- na akkor, Flo, neked sok sikert, Cisca te pedig ügyesen a fiúkkal- még utoljára megöleltem őket és elindultunk lefelé.
- Fiúkkal?- fagyott le Flo.
- Jajj, mejd elmesélem- legyintett a legfiatalabb Norris.

Végül ahogy vissza értek a szülők, Avaektol úgy elkezdtünk búcsúzkodni.

- Nagyon fogtok hiányozni!- megöleltem őket.
- Te is nekünk- mondták szinte egyszerre.
- Lando, tudom ezt már túl sokszor hallottad, de vigyázz rá! Nekem csak ő az egyetlen "húgom", van- tette zárójelbe.
- És én pedig mint minden alkalommal, megigérem!- húzta ki magát Norris.
- Na jól van, sziasztok, jó utat!- kiabálták, már az autóból integetve.
- Nektek is!- integettünk az egész családdal együtt az ajtóból.

Mikor kihajtottak az utcából bementünk vissza a házba. A pár nassolnivalót, avagy útravalót ahogy Cisca mondja, elpakoltuk vagy eszegettünk belőle khm Lando Norris. Pár kör kergetőzés után rávettük Unoval a leglustábbik Norrist a házban, hogy lecipelje a bőröndjeinket.
Jöhettek az utolsó búcsú ölelések és puszik mintha világgá mennénk, majd aztán mi is vissza integettünk nekik a távolból. Vagyis most ezt a jelenetet Lando élvezhette ki hisz én vezettem.

- Dicséretet nem kapok?
- Miért is?
- Hát nem tudom, mondjuk: waow Olivia tényleg jól vezetsz!- viccelődtem.
- Én ezt már a gokartozás óta tudom!- mosolygott rám- Nehogy még itt elszállj a dícsérgetésektől...
- De kedves barátom van nekem- sóhajtottam- Egyébként nem hiszed el min gondokodtam!
- Na micsodán drága kedves egyetlen virágszálam?
- Oh, milyen aranyos vagy! Most már megy a bókolgatás mi? Na szóval, én nem bírom ki, hogy ne munkálkodjak, jó tudom veled aztán nem unalmas az élet és mindig van mit tenni, de én dolgozni szeretnék. Azt sem akarom, hogy azt gondolják a te pénzedből élek meg, pedig csak a barátnőd vagyok. Szóval erre azt a megoldást találtam ki, hogy a McLarennél jelentkezhetnék valami munkára ha lehet ilyet- közöltem vele a már napok óta szövegetett kitalációm.
- Én nem foglak visszatartani semmi elől sem, ha ki szeretnéd próbálni benne vagyok, támogatlak akármiben- megpuszilta a homlokom- amúgy is elkéne egy olyan ember aki pl jönne velem az interjúkra rögzínteni azokat és segíteni bennük, fejben tartaná a teendőim meg ilyesmik.
- Mint egy asszisztens?
- Ahogy mondod, majd megkérdezem Zaket erről.
- Ha melletted lehetek az a legjobb munka lesz- mosolyogtam.
- De azért basáskodni nem kell majd úgy mint anya.
- Majd meglátjuk- mondtam halkan az utolsó kanyar megtételével.