Radio Check

21.

Itt is volnánk, az utolsó felkészülésre álló héten. Már tényleg csak az utolsó simítások maradtak hátra és a legapróbb részletek megbeszélése. Lando ugyanazzal a stílussal fogadta minden próbánkat, egyértelmű volt, hogy akármennyire is azt akarja beetetni velem, hogy nem félt nem valami jól csinálja. Én úgy gondolom emiatt is lehetett annyira zárkózott. Szinte minden este egyedül feküdtem le aludni mert ő későig streamelt, ezzel is terelve a figyelmét amit egyre kevesebbet fordított rám. Persze az összes próbánkat ölni tudó szemekkel nézte végig, ha nem pont az új gulf livery bemutatóját készítették, amiből én is kivettem a részem de az csak ilyen mellékes.
Eljött a kedd, vagyis az utolsó próba napja. Váratlanul ért a hívás Jacktől és az is, hogy szerette volna ha ma inkább, hozzá megyek át és nem a megszokott McLaren-es teremben találkozunk.

- Mi a baj? Látom, hogy van valami, előlem nem tudod eltitkolni!
- Jack...
- Mit csinált az az idióta?
- Az előbb hívott, hogy elmondja ma inkább hozzá menjek próbára.
- Na azt nem, biztos, hogy be nem teszed a lábad a házába.
- Jó, én is így gondoltam, de most mit kéne, hogy mondjak neki?
- Azt, hogy nem mész.
- Annyira okos vagy drágám- a kezeim az arcára helyeztem.
- Tudom- úgy vigyorgott mint a gyerekkori képein amiket Cisca mutogatott.

Amikor hirtelen beugrott a kamu szöveg gyorsan hívni kezdtem a zenész srácot.

- Sziaaa, bocsi, hogy változtatok a terven de Lando nincs jól, nem szívesen hagynám itthon egyedül.
- Nincs is semmi bajom- értetlenkedett Norris.
- Nem jönnél inkább te hozzánk?- közben próbáltam elcsitítani.
- Ő? Hozzánk?- sápadozott.
- Én? Hozzátok?
- Látod, én is ezt kérdeztem!
- Igen!
- És, hogy gondoltad, vigyem a zongorát a hátamon, vagy mi?
- Elég csak a gitárt, a "See you again" már lassan még visszafelé is megy.
- Jó rendben, akkor egy óra és ott vagyok, csak küldd át a címet. Szia!
- Szia!

- Szóval beteg vagyok?
- Neked se volt jobb megoldásod, úgyhogy előveszed a színészi tudásod és eljátszod a beteg kisfiút.
- Akkor csinálsz nekem teát?- rebegtette a pilláit.
- Csak egy óra múlva kezdődik a betegséged- megpusziltam és indultam a dolgomra.

Próbáltam valami rendet varázsolni a házban, kisebb-nagyobb sikerekkel. Mikor meghallottuk a csengőt a betegünk a kanapéra vetette magát egy pokróccal én pedig szaladtam ajtót nyitni.

- Hali!
- Szia- megpróbált volna megölelni de Lando heves köhögésbe kezdetek- Sziasztok!- javította ki magát zavarában.
- Pakolj csak le oda a nappaliba, hozok egy kis vizet aztán ekzdhetünk.

Tehát mint mondtam elmentem a konyhába egy kis vízért. Az ajtó mellett megtorpantam és elmélyült halgatózásba kezdtem. A falnak támaszkodtam és még arra is figyeltem nehogy meglássanak.

- Na hogy lesz így holnap Monaco?
- Majd én azt megoldom.
- Chill van kisfiú.
- Hogy vagytok Ionaval?
- Ooo, mi már rég nem vagyunk együtt. Jó volt amíg jó volt aztán tudod kellett valami változatosság.
- Fuj.
- Hallottam te is próbálkoztál nála. Olivianál legalább az ágyig eljutottál? Vagy vele sem sikerült? Ezt is helyetted kell megcsinálnom?- nevetett gúnyosan- Berezelt a nagy Lando Norris- hallottam ahogy Lando felkel az ágyról de nem tudtam mit csináljak, csak annyit tudtam ha elkezdenek verekedni én nem tudom őket szétszedni.
- Tudod most olyan szivesen behúznék neked egyet.
- Hajrá- belelökött mire én ahhoz futamodtam hogy elejtsem a poharat a kezeim közül és felkilátsak.

Azzal persze nem számoltam, hogy így szilánkok milliói lesznek a lábam körül, alatt és még benne is. Fel is kiáltottam, de akkor már fájdalmamban.

- Olivia! Mi történt?- rohantak be.
- Be ne gyere!- megtorpantak mindketten az ajtó előtt.

A kérésemmel nem sokat törődve Lando papucsban, egy seprűvel a kezében elindult felém.

- Sajnálom- lecsordult egy könnycsepp az arcomon, nem tudtam eldönteni amiatt van, hogy lassan nem érzem a lábam vagy, hogy ilyeneket mondott neki Jack.
- Ne sajnáld, utáltam azt a poharat- felkapott az ölébe és kivitt a kanapéra, gondoltam, hogy ő még arról is gondoskodik, hogy ne legyen bűntudatom.
- Au- legalább 6 szilánk állt ki a lábamból és a fájdalmat nem tompította semmi.
- Most én sajnálom, lehet, hogy ez fájni fog, de ki kell, hogy szedjem- minden ügyesen bírt darab után egy puszival jutalmazott meg.
- Köszönöm!- megöleltem.

Végülis bekötöttük a lábam így még ha bicegve is, de tudtam menni. Jack unszolására pedig a próbát is véghez vittük. Miután a vendég távozott újra a szokásos csend tért vissza. Nekem is elég fura, hogy ennyire csendben vagyunk, nincs semmi őrült ötlete amire újra meg újra nemet mondok míg meg nem csináljuk. Szótlanul pakoltunk a bőröndjeinkbe egymás mellett. Kezdtem unni ezt a helyzetet és arra jutottam meglepem valami kis aranyos gesztussal. Elkezdtem kisütni a vacsoránkat, sajnos az illatok sem hatották meg. Közben megterítettem az asztalt az otthon talált egyik legszebb terítővel még gyertyákat is gyújtottam. Szerelmes lettem a látványba, szivesen elfogadtam volna én is fordított helyzetben.
Óvatosan lopakodtam be a szobába ahol milyen meglepő módon éppen játszott. Halk is lehettem volna ha nem botlok meg szokásosan az egyik kábelben.

- Hát te?
- Hát én tudod csak így itt tesztelem a padló éppségét- lesöpörtem- És még tiszta is!
- Nagyon vicces vagy.
- Tudom- mosolyogtam rá.
- Mit kerestél?
- Amúgy téged- segített felállni.
- Mond, milyen ügyben?
- Szeretnék mutatni valamit ha van időd- néztem a monitorra.
- Egy pillanat és megyek!
- Megvárlak, mert- nem akartam elszólni magam- van időm- tényleg szép mentés volt tőlem.

Olyan izgatott lettem mikor levette a fülhallgatót, hogy azt hittem kiugrok a bőrömből.

- Na, mutasd!
- Először is, bekötném a szemed- elővettem az egyik kendőm.
- Na persze, és akkor a lépcsőn meg majd bicebóca vezet vakot mi?
- Ahogy mondod!
- És még nekem vannak őrült ötleteim- sóhajtott.

Az utolsó lépés megtételével 3-ig számoltam és levettem róla a kendőt. Minél hatásosabb akartam lenni, sok munkám volt vele.

- Waow! Nem mondod!?- látszott rajta, hogy el sem akarja hinni amit most lát.
- Ide hoztam a Holdfényt! Tadaaa!- jöhetett a dzsessz kéz.
- Azt látom, de mi az oka? Elfelejtettem valamit?
- Nem, csak gondoltam én is kedveskednék valamivel, elég sokat tettél már értem...- kézen fogva vezettem az asztalig.
- Szeretlek!- megállított és egy lágy csókot nyomott az ajkaimra.
- Én is szeretlek te bolond!- beletúrtam a göndör fürtjeibe- Akkor hát jó étvágyat!

A vacsora zárásával, vagyis a desszert után, kiültünk a kertben. Nagy pulcsikban és takarókkal hisz a Britt időjárásnak nem lehet parancsolni, megjegyzésként, a Britt fiúknak sem.

- Te is láttad?!- örömömben felpattantam.
- Persze, hogy láttam!
- Kívántál?
- Még jó, hogy! Na és te?
- Először arra gondoltam nem kívánok, mivel most veled úgy érzem meg van mindenem. Végül egy apró kívánságot megmertem kockáztatni.
- Mit?
- Azt nem mondom el, hisz akkor nem teljesül- megpöcköltem az orrát.
- Pedig nem mondtam volna el senkinek- durcáskodott.
- Tudom, de ez így van rendjén!- megint átkaroltam és vissza feküdtünk.

Kint voltunk addig amíg egyiken el nem kezdtünk fáradni, vagy inkább a másikunk esetében fázni. Kellemesen elhelyezkedtünk a puha ágyunkban egymás karjai között és nyugovóra tértünk.