Radio Check

16.

Reggel 7-kor Lando még mindig ugyanolyan pozícióban volt mint mielőtt én elaludtam volna. Elkezdtem feltűnően ébredezni, hogy teszteljem alszik e vagy sem.

- Aludtál egyáltalán valamit?
- Pár órát biztos.
- Nyugi már, az is lehet a fiúk közül szívózott valaki vagy bármi. Lehet nem is neked szánták az üzenetet- nyugtattam- Inkább tereld is el róla a figyelmed, játsz egy picit. Ha szeretnéd én is játszok veled.
- Jól van persze én is gondoltam ilyenekre és lenyugtattam magam, de mégis mérges vagyok, hogy ennyire figyelmetlen voltam.
- Máskor bármi is legyen 2x olyan jól megfigyelünk mindent.
- Jó...- sóhajtott.
- Akkor? Játszunk?- mosolyogtam.
- Ha már ennyire szeretnél, nem tartalak vissza. Viszont úgyis elverlek akármiben- mondta egy puszi adás közepette.
- Na jól van Norris, ezt megjegyeztem.

Természetesen a főnök úr nyert az összes játékban, csak egy pici boldogságot sem hagyott volna. Később megreggeliztünk, vagyis ettünk ami volt, pontosan tejet tejjel. Na jó tényleg összetudtam dobni valami finomat abból a sok tejből is.

- Amúgy már lehet itt lenne az ideje streamelnem is egy kicsit- ahogy ezt mondta teljesen kivirult, mintha már hónapok óta nem csinált volna semmit közben mikor volt ideje mindig össze hoztak egy videót a csapattal.
- Na tessék, akkor a mai napi program meg is van. Amúgy szivesen megismerném már a Quadrant csapatot- mosolyogtam.
- El jön majd az ideje, amúgy is Nirannek támadt egy ötlete amit valamikor a héten meg kell csinálni. Meg akár golfozni is elmehetünk vagy bármi ilyen. Csak Jon közben formában kell, hogy tartson szóval nem kell meglepődni ha egyszer csak betoppan.
- Huh, megjegyeztem mindent, azt hiszem- nevettem.

Gondoltam kedvesen, hogy amíg ő játszik meg ilyenek, kimosom végre a ruháinkat mint egy jó háziasszony. Mivel már kevésbé küszködtem a női problémámmal. Tényleg mintha egy bejárónő söpört volna végig a házban, még elmosogattam és ki is teregettem. Végül mikor nem tudtam már mit csinálni hirtelen el is felejtettem Lando mit csinál. Őt is váratlanul érhette, hogy csak úgy benyitok, átmegyek mindenen és leülök a szobába.

- Az Olivia volt?- olvasta a kérdést- Igen, drága Oliviánk volt.

Ekkor esett le, hogy lejárattam magam.

- Szeretnétek látni?- nézett nagyot Lando- Ide hívjam?- most rám nézett, mutogattam volna neki, hogy nem mert, hogy nézek ki de erőlködött.
- Sziasztoook!- leültem mellé.

Nagy figyelemmel követtem ahogy játszanak, néha pedig válaszoltunk pár olyan kérdésre amit már sokadjára tettek fel.

- Oliv olyan aranyosan figyel pedig mindjárt elalszik?- olvasta hangosan- mindjárt elalszol?- újra a bociszemeket vetette be.
- Picit már fáradt vagyok, de itt maradok veled- mosolyogtam.
- Lassan befejezem- súgta miközben puszit adott.

Betartotta az ígéretét, nem húzta hajnalokig ezt a streamet. Viszont megígérte ugye a Qadrant videókat, plusz golfos streameket is a nézőknek. Elalvás előtt az ágyban megbeszéltünk holnapra egy nagy bevásárlást, meg persze egy kis edzést.

Reggel valami furcsa szagra keltem, Lando nem volt mellettem ezért egyértelműen megijedtem. Felkaptam a köntösöm és leszaladtam a konyhába.

- Édesem, te mit csinálsz?- járkáltam befogott orral.
- Palacsintát- köhögött a füsttől.
- Átveszem, csak nyiss ablakot légyszi!
- Hát igen, öm néhány odaégett.
- Azt látom- nevettem.
- De én csak kedveskedni akartam, sajnálom.
- Semmi baj, aranyos vagy- megpusziltam- csak legközelebb picit jobban odafigyelsz és tökéletes is lesz.

Végülis jót nevettünk azon, hogy majdnem füst mérgezést kaptunk. Miután megettük az épp palacsintákat felöltöztünk teljesen mindennapi szerelésbe. Hasonló szürke nagy pulcsikat vettünk fel, hozzá pedig egyszerű farmernadrágot. A hajammal nem is kezdtem semmit mivel úgy voltam vele nem találkozunk senkivel. Kb a 3. boltban járva Lando hívta fel a figyelmem két nőre akik túl feltűnően néztek minket. Óvatosan hátrafordulva a műzlis soron megpillanthattam anyukám idézőjeles 2 legjobb barátnőjét. Abban a pillanatban amikor eszlelték, hogy elhagynám a sort megkörnyékeztek.

- Lám lám, a kis Olivia!
- De nagy lettél te jó ég!- úgy előadták magukat mintha több ezer éve nem találkoztunk volna. Persze szerettek engem úgy ahogy, többször is álltak az én pártomon de most furák voltak.
- Sziasztok!- nem akartam bunkó lenni, egy mosoly mellett megöleltem őket.
- Jól megy, jól megy- mutattak a fiúra aki nem tudott választani a fahéjas és csokis gabonapelyhek közül.
- Légyszi ne kezdjétek ti is! Elég anyámtól azt hallgatnom, hogy jajj kislányom nem mindenkinek van Forma 1-es versenyző barátja- nyávogtam az idézett mondatot.
- Apropó anyukád nekünk nem így adta elő.
- Milyen meglepő! Ha beszélnétek azzal a nőszeméllyel akkor mondjátok meg neki, hogy szedje össze a gondolatait és álljon elém kész tényekkel, akkor majd beszélek vele. Össze-vissza pletykálni meg én is tudok!
- Uh, öm rendben, jó volt látni!
- Remélem még majd összefutunk, sok sikert nektek meg minden ilyesmi!
- Ők meg kik voltak?- vissza jött Dóra a műzli felfedező aliasz a barátom.
- Szörnyella de frász 2 dalmatája- szegény kis Britt fiú zavarodottan nézett rám- anyám két elvileges barátnője, akikről azt hittem az én pártomat fogják fogni, de csalódnom kellett. Mindenféle hülyeséggel eteti őket anyám ők meg persze elhiszik.
- Beszélgessünk el anyukáddal!
- Hát ez egy jó ötlet lenne ha lehetne vele normálisan beszélni.
- Hívd el őket valahova, de olyan teljesen normálisan, mintha semmi bajod nem lenne velük. Ezzel is egy picit megijesztve őket, aztán meg ha eljönnek ott leszünk együtt és leülünk beszélni- hirtelen megcsókoltam- Ezt most miért kaptam?
- Jó ötletet adtál!
- Tudtam én, hogy okos vagyok!
- Chh, de nagyképű valaki- ezzel egymás vérét szívva folytattuk a bevásárló körutunkat.

Otthon próbáltam összerakni egy ésszerű tervet abból amit Lando mondott. Kipakolás közben végig ezen kattogtak az agyamban lévő fogaskerek de egy pillanat alatt meg is szakadt.

- Mondd, Zak!- kihangosította a telefont a mellette pakolászó göndör hajú pilóta.
- Gyerekek, végig kérdeztem mindenkit de nem találtunk eddig ilyen telfonszámmal rendelkező és itt dolgozó embert. Sajnálom!
- Köszi, hogy most mégjobban befosattad ezt a bolond gyereket- kiabáltam át a konyha túloldalára.
- Megijedt?
- Nem!- tiltakozott.
- De!
- Jó, egy picit- befogta a számat- De mindegy, jobb lenne inkább elfelejteni azt a dolgot és tovább lépni!
- Ez a beszéd! Csak ennyit akartam, majd még később beszélünk, sziasztok!
- Hali- mondtuk egyszerre.
- Figyelj, mutasd meg azt a számot!
- Ahj, Olivia, túl akarok rajta lépni te meg húzod az agyam!
- Ezt most komolyan mondtam, akkor csak olvasd fel, nekem az is jó. Csak kíváncsi vagyok, de remélem nem lesz igazam- elémcsúszott a telefon- Így lenne ötösöm a Lottón! Hát ez kész vicc!
- Mond már el mi van, a felét sem értem.
- Csak nézd meg ezt a két számot!
- Igen, ugyanaz a kettő és?
- Az egyik az apámé, a másik aki írt neked...
- Jézusom, sajnálom- megölelt.
- Nem érdekelnek már, oda adom nekik a pénzt amennyit kérnek és búcsút is intek az egész kapcsolatunknak- kínomban két könnycsepp mellett felnevettem.
- De ha adsz nekik akkor később nem fognak többet kérni?
- Később mi már nem leszünk egy család, lesznek ők meg én, de olyan, hogy mi többé nem, ha kell letagadjuk egymást csak hagyjanak végre békén- megint egy nagy könnyzuhatag indult meg az arcomról.
- Később olyan lesz, hogy mi- próbált vidítani.
- Később- könnyeimmel küszködve újra egy nagy csókkal zártuk ezt a történetet- Összeszedem minden pénzem, és ma este elhívjuk őket egy vacsorára.
- Olivia, ez részben miattam is van. Ha én nem lennék most nem kéne nekik fizetned! Én fogok fizetni!
- Nem, biztos, hogy nem! Ezzel is a fordítottját látnák!

Mielőtt eljöttem volna a saját otthonnak nevezett Avaval közös lakásunkból elhoztam magammal egy borítéknyi pénzt. Nem sok de ennyi a félretett pénzem amivel tudok szolgálni a borzalmas családom egy részének.

/Lando szemszöge/

Olivia végig fel-alá szaladgált egy borítékkal amiben gondolom a pénz lehetett. Végre letette egy pillanatra amikor is itt volt az esély, hogy kivegyem a részem ebből az egész felfordulásból. Kicseréltem a az eredetit egy másik borítekra amiben az én pénzem volt. Oliv félretett pénzét pedig eltettem mielőtt bármit is észlel. Persze majd egyszer talán mindent elárulok neki. De egyenlőre megölne ha tudná.