Karcoló Fogak [BEFEJEZETT]

9.

Kyle

Nem is tudom mi a rémisztőbb az egészben. Az, hogy Mia egyik pillanatból a másikra leguggolt, vagy a többiek reakciója. Ahogy a Mustáng légsebességgel kilőtt, úgy kapcsoltam.

-Nyomás-mondtam és futottunk a kocsimhoz. Ugyan úgy kilőttem magunkat, ahogy Noah. Körülbelül a városból kiérve láttuk meg a kocsijukat, ahogy a kanyart nagyívbe veszik be, szóval még jobban a gázra léptem, és oldalas kanyarodtam, a gumik csak úgy kiáltottak a lassításért.De nem volt ilyen opció..csak satufék, hisz kanyar után rögtön az út szélen állt a csodajárgány, de a benne ülőknek hűlt helyük.

-Na és most?-nézett be a Mustáng ablakán Andrew.

-Most..-hallottuk Alec hangját, de nem láttuk, épp kiszúrtam Andrew mögött, mikor...-BÁÁÁ.-előugrott, és elérte, hogy lefejelje az ablakot.

-Oh rohadnál meg-morgolódott. Én pedig csak nevetve indultam befelé az erdőbe.

A sűrűjében gyalogoltunk némán, és rettegtünk mire fogunk fényt deríteni. Épphogy kiértünk volna egy tisztásra mikor hangokat hallottunk..

-Mia nyugodj meg..-mondta valamelyik fiú, amit egy morgás követett. -Minden rendben. Nyomd el az érzést.

-Törpe-sóhajtotta Noah..az ő hangját bárhol felismerem. -Itt vagyunk oké? Egyek vagyunk. Nyomd el. -szinte parancsolta, mi pedig leguggoltunk egy bokornál..és ami a szemünk elé került..meghűlt az ereinkben a vér, egyszerre néztünk egymással, és mindegyikünk szemében a félelem volt kiolvasható. Noah, Ethan és Layla és 2méteres farkassal szemben állt, aki nagyon gyorsan vette a levegőt, és néha egy egy morgás hallatszott tőle. -Egyek vagyunk. Ismételd!-guggolt le elé, és oldalról láttuk a szemét ami..vérvörösre változott..-Mia! Ismételd! -aztán csak annyit láttunk, hogy a farkas megdermed és felénk nézz. Egyszerre kaptunk levegő után mikor utána mind a hárman felénk fordultak. -Bazdmeg. -ennyit mondott, és a hajába túrt.

-Gyertek elő-mondta Ethan. Mi pedig vagy azért mert szarrá voltunk ijedve, ja nagyvalszeg azért, egy pillantásból tudtuk mit fogunk csinálni. Lassan felálltunk, és sprinteltünk vissza a kocsihoz.

-Meghaluuuuuuunk-kiabálta Oliv. Alec pedig csak röhögött.

-Hugi inkább csak fuss-kiabálta.

-Miért vagy ilyen hülye?-kiabáltam és is röhögve. Tisztára filmbelinek éreztem ezt az egészet.

-Nem tudom, szarrá ijedtem-röhögött tovább.

-Idióták, pofa be és fussatok-kiabálta Andrew aki szinte elől futott. Mögötte sprintelt Oliv,Alec majd én. Csak kerülgettük és ugortuk át a kidőlt fákat és bokrokat. A kocsimnak szinte mindegyikőnk neki csapódott.

-Nyomás, nyomás, nyomás-ismételte Oliv előre hajolva. Én pedig a heves szívdobogásom, remegő kezeim miatt alig tudtam beletalálni a kulcslyukba. De ahogy megvolt szinte megint kilőttem magunkat, és alig fél perc múlva már 140el száguldoztam.

-Jézusom-lehelte mellettem Alec. -Az erdőben követnek.

-Tessék?-sikantotta Andrew és ő is kinézett az ablakon. -Kajak.

-Oké, mi a terv? Hogy rázzuk le őket? Még azt is tudják hol lakunk.- hadarta Alec. Fogalmam se volt, semmit nem tudtam szinte, fel se fogtam, ők pedig rám támaszkodtak. De miért rám?

-Miért nekem kéne tudnom?

-Mert te vagy a legokosabb köztünk. -vágta rá Oliv.

-Ott ül mellettem Hamilton. -nevettem, majd bevettem egy éles kanyart, és a városban is voltunk. -Oké talán a városban nem jönnek be farkasként.

-Farkasalakjuk nélkül is erősek.

-Hol lehetnénk biztonságba tőlük?-gondolkoztam hangosan, de akárhogy járt az agyam nem tudtam kitalálni. A többiek is a gondolatukba voltak merülve, én pedig azért próbáltam nem neki menni valaminek. Nem tudom, hogy Noahák követnek e még, de jobb a békesség és nem álltam meg.

-Baszki-suttogta mellettem Alec. -Tudom én. Azt hitted hülye vagyok mi?-röhögött, majd mellkason ütött.

-Ember-néztem rá.

-Jó, bocs. Szóval hol lennénk legnagyobb biztonságban? Jó lehet ők nem félnek tőlük, de igazából mindenki fél, vágod..-hadarta, én pedig csak néha rápillantottam, de semmi. Ő ennyivel akarta, hogy rájöjjünk.

-Nem azért mondom, de tudjátok a szüleink mindig is bennem láttak reményt-bólogatott Oliv.

-Oh kuss, a szüleink mindig is bennem láttak reményt.-és kezdődik. Andrew és én is már csak egy fáradt sóhajt engedtünk meg.

-Alec-mordultam rá-Hol lennénk biztonságba?

-Hát barátom..A rendőrségen.-mondta ki vigyorogva.

6 óra múlva pedig a nappaliban hallgattam a szüleim ordibálását.