Karcoló Fogak [BEFEJEZETT]

13.

Alec

Jézusom, de fos érzés. A fejem majd szétszakad, és nem tudom merre vagyok. Ez a két legfőbb problémám.

-Alec-suttogta egy ismerős hang. Egy nagyon ismerős hang, viszont sehova se tudom tenni ezt a megnyugvás érzést.

-Mi az isten Ethan? Nem akarok beszélni veled és leütsz?-ültem fel.

-Nem éppen. Az történt velünk is, ami Mia és Andrew közt.-mosolygott.

-Mi a bajod? Vérfarkas nyelven beszélsz megint.-támaszkodtam fel amit követett, így egymással szemben álltunk. Nem féltem tőle. Eddig rettegtem, most pedig a karjaiba bújnék.

-Alec, nem beszélek sehogy-rázta meg a fejét.-Tudtam, hogy te vagy az igazi, de eddig pöcs voltam és nem mertem a szemedbe nézni.

-Néztél már a szemembe.

-De nem 15 másodpercnél tovább. Alec..-sóhajtotta.- Bevésődtél.

-Akkor véss ki. -nevettem fel, és körül néztem. Az erdőbe vagyunk azt, hogy mennyire bent..arról fogalmam sincs, de ez örült ha ide hozott egy ájult embert. -Miért az erdőbe hoztál? Elájultam, kórházba kellett volna vinned? Itt max el ásni tudsz. -felhúzott szemöldökkel néztem, ő pedig tudta mire várok választ.

-Minek nézel te engem? Valami örültnek aki elássa a szerelmét?

-Ethan.. a szerelem megtalált minket, de összedőlt haver, mint egy kártyavár. Egy szörny vagy-léptem elé. -Mit vársz? Mondjam, hogy oké? Menjünk szobára annyira örülök, hogy bevéstél vagy mi?

-Ne mond ezt-suttogta, és kezét az arcomra tette. Szemeibe könnyek gyűltek. Egyszer láttam sírni, de akkor meghalt az unokatestvére, most pedig azért ejt könnyeket mert rájött, hogy elfog veszíteni.

-Sajnálom, de én nem tudok tovább együtt lenni veled. Átváltozol 2 méteres farkasnak, teliholdkor meg majd kinyírsz a picsába vagy mi?-léptem hátra.

-Nem tudnálak bántani.

-A titkod jó helyen van. Ettől ne félj, csak engem hagyj béken. -mondtam majd hátat fordítottam. Oh túl gyorsan történt, és bestresszeltem, reflex volt. A felkaromra fogott, én pedig visszakézből adtam neki a jobb horgost. Feje elfordult, de rögtön vissza is nézett rám, nekem pedig kikerekedtem a szemeim. -Mi a pöcs.

-Na igen, vérfarkas vagyok tudod.-mondta. Majd hátát fordított és ott hagyott. Jobban fájt az, hogy ő ment el, mint az, hogy én akartam lelépni.

Noah

Pár nap, ennyi kellett és minden tönkre ment. Mia és Andrew, majd Ethan és Alec. Kitudott 4 ember számára, hogy mik vagyunk és fura mód nem tört ki a 3. világháború. Valamilyen oknál fogva megbízom bennük, de az egész falkám. Aztán ott van Kyle, a cuki fiú. Egyre jobban érzem, hogy vonz, ami nem jó. Nagyon nem jó, és elterelés szempontjából a többiek problémáival foglalkozom, hogy az enyémmel ne kelljen szembe néznem. Nevezetek gyávának, de ennyi gond mellett még csak az kéne, hogy az alfájuk is hülye legyen. Esti órák voltak már mikor apám magához hívatott. A gondolataim már ott forogtak, hogy belépek a nagyterembe és a barátaim kikötözve várnak, mert apám rájött, hogy mi történt. A mentési szavakat, mondatokat formáltam.

-Fiam-erős, domináns mély rekedt hang. Apám az étkező asztal főjénél ült, a mellette lévő helyen pedig megvolt még egy személynek terítve.Vele mindig az volt a baj, hogy fő alfa lévén egy beképzelt fasz, de amúgy szeretem. -Beszélnünk kell.

-Mondjad. -ittam bele a poharamba, de a szememet nem vettem le róla.

-Még egy vámpírt megöltünk-mondta és elnézett a távolba.-Valami készül, és fogalmam sincs mi. Felderítőket küldtem északra.

-Úgy gondolod valamit terveznek?-húztam ki magam.

-Hogyne, olyan nincs, hogy úgy kelnek át, hogy nem szólnak. Minden vámpír a határnál már érzi, és tudja hova kell mennie jelenteni a jelenlegi helyzetét. De ezt kisalfa lévén te is tudod nem?-húzta össze a szemöldökét. Én pedig zavartan köhögésnek álcáztam a tudatlanságom.

-Persze.

-Viszont ahogy kiderül mit akarnak, vagy terveznek. Itt a területünkön nem csinálhatnak semmit. A lábnyomukat csókoltatom fel velük.

-Mi lesz ha rájössz, mit terveznek?-néztem rá. Ő pedig felállt és az ablakhoz sétált, csak pár perc múlva válaszolt.

-Mészárlás.