Tavaszi reggel virradt, az idő párás és esős volt, ám mégis meleg. Az ágy mélyéből kikelve sétáltál le a konyhába egy friss kávéért, amiről szerelmed úgy tűnt, már gondoskodott.
Mikor leértél, Barni szeretettel arcán öntötte kedvenc bögrédbe a kávét.
- Jó reggelt! - nyújtózkodtál egyet, odasétalva Barnihoz, ő pedig egy puszit dobott az arcodra.
- Szervusz Y/N. Két kanál cukorral, igaz?
- Lehetne, hogy most édesítőt teszel bele?- lentebb hajtod a fejed, mire ő megragadja a derekad és mélyen a szemedbe néz.
- De ugye nem azért, mert diétázol? Tudod, hogy nincs rá szükséged!
- Igen, de- nem hagyta, hogy végig mondd a mondatot, mert magához húzva megcsókolt. Az arcod vörös lett az égetően meleg érzéstől szívedben, csókát pedig nagylelkűen viszonzottad.
- Kimegyek egy kicsit a teraszra, szeretnél jönni?- szüntette meg a csókot.
- Persze. - mosolyogtál úgy, mint egy kisgyerek, aki édességet kapott.
Felkaptad a lábadra a papucsod és egymás mellett mentetek ki az erkélyre. Barni előkapott egy doboz cigit és kivett két szálat, az egyiket neked nyújtva. Kivetted a kezéből, fejedet pedig a vállára hajtottad. Együtt néztétek, ahogy a ház mellett lévő fa leveleiről csurog az esővíz belr az ereszcsatornába, ami pedig bőszen folyassza ki a végén a földre.
- Szeretlek. - jelentette ki, miközben szemeit rádmeresztette, egyik kezét pedig a derekadra helyezte. A szíved nagyon hevesen vert.
- Én is téged. Mindennél jobban.
