Forró kánikula járja át az országot, a legjobb döntésetek a pároddal az volt, hogy elmentek strandra. Hatalmas szatyrokkal és törölközővel a vállatokon sétálgattatok, amiket le is pakoltatok a fűre, a csúszdával telipakolt medence közelébe. Barnabás végig simított az arcodon a tarkódat fogva és gyors puszit nyomott a szádra.
- Bekened a hátam?- rámosolyogtál és a válla tetejét paskoltad.
- Naná! De akkor ülj szépen le!- hátat fordított neked és törökülésben elhelyezkedett. A kezedbe nyomtál egy jó adagnyi naptejet és a hátára tetted a kezed. Ahogy az ujjaid selymes bőréhez érintkeztek, a pillangók azonnal ismét tangóztak a hasadban. Akaratlanul derű szökött az arcodra. Óvatosan elkented a hátán, a maradékot ami a kezeden maradt, pedig a karján takarítottad le.
- Na jó! Mostmár én jövök - csuktad le a naptej tetejét és a fiú felé nyújtottad. Boldogan elfogadta tőled és a hátad mögé ült. Lábai körülvettek téged, keze pedig a felhevült bőrödet érintette. A naptej hideg volt, de a szívedben lévő melegség teljesen elfeledtette. Nem tudni, hogy arcod az égő napsugarak miatt, vagy a fiú miatt, de annyi biztos, hogy vörösebb lett, mint egy paradicsom.
- Kész vagyunk!- belecsókolt a nyakadba, aztán felállva a kezét nyújtotta. Örömest elfogadtad és a cuccaitokat leterítettétek a lopásgátló törölközővel. - Így tuti nem látják meg az értékeinket.
- Az én legnagyobb értékem elég magas, szóval ez nem valószínű - kuncogtál. Ebbe a mondatba teljesen belepirosodott Barni arca. - Hol kezdünk?
- Nyilván a csúszdáknál.
El is mentetek az élménymedencéhez, ahol kételyekkel tele fejjel szédelegve néztél a csúszkálók tetejére.
- Biztos vagy ebben, Barnabás?- megragadtad a kezét aggódva, ő pedig felnevetett.
- Hát persze! Királyak ezek a csúszdák. Kezdhetünk egy lightosabbal... nézd! például azzal!- egy hatalmas hagyma csúszdára mutatott rá.
- AZ NEKED LIGHTOS?!- magával húzott a lépcső felé, míg nem volt más választásod, végül remegő lábakkal álltál mellette.
- Nyugi, ebben nem tudsz meghalni - nevetett.
- Nem mernék rá fogadni.
A sor eltűnt, Barni letette a kettes gumifánkot és intett, hogy ülj előre. Végül beültél, ő pedig mögéd. Úgy szorítottad a kapaszkodót, mintha az életed múlna rajta. Egyszercsak érezted, ahogy szerelmed megfogja a kezedet és a füledbe suttog.
- Nem lesz semmi baj.
Elindult a gumifánk. Szinte lajhár sebességben úszott előre.
- Hah! Igazad volt ez egész bírhatóóóÓÓÓÓÓÓ- jött egy nagy lejtő és villám sebességgel kezdtetek el a hagyma felé közeledni. - MEG FOGUNK HALNI!
Barnabás csak mögötted nevetett és ujjongott.
A hagymában körözve igazából lett volna az élvezetre vagy 10 másodperced, de te egy mondaton agyaltál, vagyis mondhatni egy dolgon, amit barátod tudtára is adtál.
- BE FOGOK HÁNYNI!- szerencsére ez nem történt meg. Amint megérkeztetek, Barni ki is pattant a gumifánkból, de te sokkoltan ültél még benne és hevesen lélegeztél.
- Haha, látod, élsz még! - kisegített onnan és a helyére tette a "járműt". - Mehetünk is a következőre.
- NEM!- kiáltottál rá.
- Naa, úgy látszik végre magadhoz tértél! Gyere, üljünk le akkor a bázisunkra!- vacogva odaértetek. Bebugyolált téged egy nagyobb törölközővel és a válladat átkarolva melléd helyezkedett. A hajadat eltakarta az arcod elől és elfeküdt. Szépen lassan te is becsatlakoztál és a mellkasára döltél. A vizes hajaddal játszott.
- Végre elengedtek együtt a szüleim - jelentetted ki mosolyogva. - Így csak kettesben vagyunk.
Hirtelen mozdulattal felédhajolt, lelakatolva karjaidat. - Mit csinálsz?! Mindenki minket figyel...- zavartan nézelődtél. Elkapta az arcodat és a szemedet nézte.
- Hiszen te magad mondtad. Így csak kettesben vagyunk. - tüzes csókot lehelt ajkadra, ezért te belefeledkezve a nyakára csimpaszkodva viszonoztad.
