Ati #2

870 44 3
                                    


Egy cigaretta társaságában élvezted a zene melódiáját. Bár megfogattad, hogy leszoksz róla, a munka okozta stresszel úgy érezted nem tudsz máshogy megküzdeni. Az plusz rátesz egy lapáttal, hogy a mai napon, a szüleid is elhatározták, hogy meglátogatnak és bemutatkoznak a barátodnak. Tengernyi mosogatni való vár a konyhában, amit ráadásul kb. öt perc alatt kéne elintézned. Le is vetted a fejhallgatót a fejedről, az ágy végére dobtad, a cigit pedig a megfordított bögréd tetején nyomtál el, a hamut a kukába szórva. 

Megindultál a konyha felé, amint benéztél, azonnal mosolyod alatt a fogadat villantottad. Ati lelkesen sikálta a tányérokat a szivaccsal egy egyszerű, de mégis a legszebb pólójában. Felé lépdeltél és hátulról átölelted. 
- Aw, te vagy a legjobb, édes. - hunytad le a szemed és arcod a nyakához nyomtad.
- Tudom. - nevetett fel és hátranézett rád. - A Világ legjobb ötlete volt, hogy a szigorú szüleiddel való találkozás előtt kellett elszívnod egy szálat.
- Majd rádfogom. - pusziltál bele az állába és elengedve szerelmedet, nyújtózkodva indultál a fürdőszobába. Gyorsan megmostad a fogad, utána pedig a csilingelő ajtóhoz rohantál. A szüleid hatalmas mosolya köszöntött, aztán pedig fujtó ölelésük. 

- Szia drágám! Huh, nem szedtél fel néhány kilót? És ez a ruha kicsit...Füst szagú. - fogta meg anyukád a vállad és közelebb emelte hozzád arcát, te pedig gyengéden arrébb toltad.
- Őő hehe, foglaljatok helyet! Szia apu!- karoltad át apukádat, ő pedig csak bólintott egyet és kuncogva paskolta meg a hátad. Apukáddal mindig is jó kapcsolatban voltál, mindig támogatott, laza  volt, de voltak helyzetek, ahol igenis szigorú. Anyukád meg olyan amilyen. Kritikus, sznob és eléggé el van szállva magától, de szeret téged teljes szívéből. 
- Jó napot!- lépett elő Ati, legszebb mosolyát elővéve. A szüleid elé sétált, anyukád szavak nélkül végig mérte, aztán egy gúnyos mosollyal megpuszilta arca két oldalát. Apukád egy hangos szervusszal a nevéhez fűzve megrázta a kezét.
- Ő itt Attila, a barátom. - fogtad meg a kezét.
- Egyedi személyiség. - jegyezte meg anyukád, majd a konyha felé indult. - Van vörös bor? 
Te és Ati aggódva néztetek egymás szemébe.
- Nincs anya! 
- Mi az, hogy nincs? Egy házban igenis kell lennie egy üveg vörös bornak. Bár amennyire ezt háznak lehet nevezni... - nézett körbe kissé hunyorítva, undorral az arcán. 
- Drágám, ne legyél ilyen a gyerekekkel! Hogy vagytok kincsem?- sétált oda apukád. Egy ideig beszélgettetek a házzal, a pénzzel és a kapcsolatotokkal kapcsán, anyukád pedig hozzáfűzött néha néha valamit, de ő főleg a nézelődéssel volt lekötve. 

A kanapén ülve társalogtatok, mire Ati előhozott négy kis üveg Coca Colát és két poharat.
- Kéri?- tolta oda a poharat Ati anyukád elé és felbontotta az egyik üveget. Ő viszont oda se nézett, csak lemutatott kettőt a pohárra, a barátod pedig zavartan tele öntötte. Apukádnak is felbontott egyet, de ő nem kérte a poharat. - Kicsim jössz egy kicsit? Valamit mutatni akarok a mosdóban. - megfogtad a kezét és a fürdőszobába futottatok. Becsukta az ajtót, mire te elkezdtél kuncogni, a kezedet a szád elé tartva. 
- Nem igazán kedvelnek engem, az a megérzésem van. - nevet Ati és közelebb lépve hozzád ráfog a derekadra. 
- Hát anyukám elég kritikus, de szerintem még túl-kedvel is. - nevettél fel te is. 

Attila közelebb hajolt az arcodhoz és a kád széléig sétáltatok, amire te leültél.
- Gyönyörű vagy amikor nevetsz.
- Miért, ha nem, akkor ronda vagyok? - kérdezted, ő pedig vigyorogva egy hirtelen mozdulattal a szádra csókolt, amit te a nyakába kapaszkodva viszonoztál. Eközben a derekadat simogatta, te pedig az egyik kezeddel megfogtad az arcát. Szépen lassan elkezdte a kezét pólód alá tolni, szépen lassan melltartód széléhez ért. Kezdett elvörösödni az arcod, de nem szakítottad meg a csókot. Attila lekapta rólad a felsődet, aztán a hátadat támasztva belecsókolt a mellkasodba.
- Érzem, hogy ott van a fogam között!- hallatszódott fel egy hang kívülről, aztán a kilincs megmozdult és az ajtó kinyílt. Anyukád lépett be, két másodperc múlva, pedig fel is tűnt neki a két döbbent fiatal sokkos bámulása, mire anyukád elsápadt. - KISLÁNYOM!!!!!

Carson Coma KépzeletekWhere stories live. Discover now