Szemed piros és táskás volt a kialvatlanságtól, az egyetem lépcsőjén gubbasztottál, arcodat karod tövébe nyomva. A jegyzeteid össze-vissza szétszorva feküdtek a lépcsők szintjein.
Hirtelen érzed, hogy valaki átöleli a vállad és mély hangon megszólal.
- Nem felejtetted el a vázlatokat?- felnézel a karodból és a téged átkaroló Ati mosolygós arcára nézel, aki másik kezében egy kupac papírt szorongat. Szád szélét felfelé húztad és a fejed a vállára döntötted.
- Sajnos nem. Egész este és délelőtt ezeket bújtam.
- Mi lenne, ha ma este egymást bújnánk? - vonogatta a szemöldökét és hosszú puszikat nyomott arcodra. Kuncogtál és megsimítva az arcát csókot nyomtál ajkaira. - Ingyen koncertet is adnék neked. - harapja be alsó ajkát, tieidet bámulva.
- Nincs elég önbizalmad, édes? Kell még a legnagyobb rajongód tapsa mára?- felnevetett, felállt és a kezével felhúzott téged a lépcsőről, majd átfogta a derekad.
- A te rajongásodra folyamatosan éhezem. - belecsókolt nyakadba.
Vigyorogva néztél szerelmedre, aztán a még mindig a kezében lévő papírokra.
- Tudod mit? Hagyjuk a fenébe az egészet! Téged akarlak inkább tanulmányozni...- futtatod végig az ujjaid mellkasán.
- Reméltem, hogy ezt mondod. Gyere!- megfogja a kezed és a kocsiig sétáltok. Boldogan huppansz be Ati mellé. Mégis nagyobb öröm ért, mikor a házhoz értetek. Bementetek és ledőltetek a francia ágyra. Te háttal feküdtél, Ati pedig végig melletted feküdve téged bámult, fejét kezével kitámasztva.
- Kérlek, nézz rám, nem tudok betelni a szemeddel!- csillogó szempárod Atira irányult. Óvatosan megérintette az állad és egyre közelebb hajolt, szépen lassan. Csók párbajra hívtad, közben megfogtad a nyakát. Feléd kerekedett, az egyik kezével az arcodat fogta, másikkal támaszkodott. Te az oldalát simogattad. Kicsit elhajolt orcádból.
- Imádlak. Remélem tudod, hogy nem eresztelek el.
- Ajánlom is!- ujjával megérintetted a száját, ő pedig rádkacsintott.
//Nagyon szépen köszönöm a pozitív visszajelzéseket, igazán sokat jelent💛 Igyekszem aktív lenni//
