Queen:
A fivérekkel nyugodtan ültünk a kanapékon, miközben a testőrként funkcionáló hústornyok is rezzenéstelen arccal tűrték, hogy a kommandósok fegyvert szegezzenek a fejükhöz.
- Micsoda meglepetés! Váratlan vendégek! - örömmel a hangomban kiáltottam fel, és önelégült mosoly terült el az arcomon. Természetesen a FBI-osok mereven igyekeztek minket sakkban tartani, de érezhető volt a meglepett feszültség a nyugodt viselkedésünk miatt.
- Megkínálhatom Önöket valamivel? - néztem rajtuk körbe negédesen, mire egy ismerős horkantást hallottam hátulról. Meglódult a szívem, ahogy az első sor közül kivált egy magas, szintén feketébe öltözött ügynök.
- Milyen vendégszerető vagy Queen! - mosolygott rám undorodva, mire elégedett mosoly terült el az arcaimon. A jelenléte egy időben kavart fel jó és rossz értelemben is. Egyszerre szerettem volna hozzábújni és elszaladni tőle...
- Hát.. igyekszik az ember.. - dőltem hátra, mire a fegyvereket rám élesítették. Milyen kis kedvesek...
- A táskát! - vakkantotta el magát Zack, mire az egyik beöltözött kolléga elvette előlünk és az íróasztalomhoz vitte. A fivérekkel összevigyorogtunk. Persze tudtuk mire számítottak, és azt is tudtuk mit fognak benne valójában találni...
- Ez mi a franc? - bődülte el magát a férfi, mire a társa mellészegődve vizsgálta végig a monopoly készletet, amit a táska rejtett.
- Játszani készültünk... csatlakoznak hozzánk? - Diego önelégült hangjával igyekezte tovább ingerelni őket, ami láthatóan sikeres volt, mert a szólított vörös fejjel trappolt oda hozzánk és nézett rajtunk végig.
- Letartóztatni! Mindenkit! - ordította el magát, amire egy szempillantás alatt sort is kerítettek az FBI-osok...
Mindenkit letepertek a földre és hátrabilincselve a kezeinket sorban vezettek ki minket az irodámból. Én maradtam utoljára.
Zack ezt az utolsó kétségbeesésében csinálta... nem volt bizonyíték a kezében, valójában alig pár órát ha le tud ültetni minket... de gondolom az utolsó szalmaszálként abban hitt hátha valamit kiszed belőlünk... Amikor engem is kivezetett egy ügynök, a férfi és a társa az ajtóban állva, karba tett kézzel figyelt engem.
- Nem gondoltam, hogy ilyen mélyre süllyedsz... - nézett végig rajtam megvetően. Tőrként érte a szívemet a viselkedése, de a szerepemből egyetlen pillanatra sem zökkentem ki...
- Mélyre? A társasjátékozást már így elítélik? - néztem rá meglepetten. - Tényleg nem tudtam hogy már ez is illegális... - bociszemeket meresztettem rá, és játszottam az ártatlant, ami újfent csak feldühítette.
- Pontosan tudod miről beszélek - úgy sistergett a hangja, mintha parázs lett volna. Éreztem a feszültséget ami belőle áradt, és ahelyett hogy hagytam volna lehiggadni, tovább feszítettem a húrt.
- Miről? Mélyen tisztelt biztos úr... - közelebb hajolva néztem kihívóan a szemébe. Egy pillanatra láttam a tekintetében az elbizonytalanodást, de rögtön megvetés váltotta fel.
- Lehet hogy ez a stricidnél bejön, de nálam felesleges próbálkoznod... - enyhén elnyílt az ajkam a megszólalására. Azt hiszem ezzel betette nálam a végső döfést. - Azzal ne is próbálkozz, hogy majd egy cellába téve kielégítheted az igénye..- egy váratlan és gyors mozdulat volt, amire sem az előttem lévő sem a mögöttem a bilincsemet fogó személy nem számított. Hátra majd azzal a lendülettel előre rántottam a fejem. A célom a homloka volt, de a magasságkülönbség miatt az orrát értem el. Hatalmas erővel fejeltem le...
YOU ARE READING
Egymás ellen (1.)
RomanceQueen Bee egykori FBI ügynökből, az éjszakai alvilág királynőjévé válik. Semmi sem akadályozhatja meg abban, hogy egyre feljebb lépdeljen ezen a sötét ranglétrán. Vagy mégis? Zack Morrison, aki valaha mindennél jobban szerette ezt a lányt, most már...