A ROSSZAK

"Család"

- Na, eldöntötted már? - jött ki a fürdőből, miközben a haját törölgette egy fehér törülközővel, én pedig meztelenül feküdtem az ágyon, és böngésztem a laptopon, hogy hová is menjünk.

- Még vacillálok. - görgetem tovább, mire egy puszit adott a fenekemre, és mellém feküdt. - De szerintem ide. - böktem rá.

- Seychelle-szigetek?

- Ühüm. - néztem a meseszép képeket mosolyogva. - Gyönyörű! - ábrándoztam.

- Akkor foglaljunk! - vette át a gépet, én meg csak bámultam őt. - Mi az? Meggondoltad magad?

- Nem... csak..- pirultam el. - Annyira szerencsés vagyok veled.

- Nem annyira, mint én veled! - nyomott gyors puszit a számra. - Melyik hotel?

- Úh, Seychelle-szigetek! - vigyorgott Szabri, miközben mind lenn voltunk a nappaliban
- Mikor megyünk?

- Te nem jössz! - nevette ki Ádám, miközben Sofival játszott.

- Mért nem?

- Mert ez Linda születésnapi ajándéka, tőlem.

- Na, hát akkor csapd hozzá a legjobb barátnőjét a csomaghoz. - mutatott magán végig vigyorogva, mire felnevettem. - Most komolyan nem mehetek? - duzzogott.

- Unalmas lenne neked, úgyis egész nap csak kefélni fognak. - jegyezte meg Ferike. Ádám felnevetett, én meg bemutattam neki.

- Ferike, mi is megyünk nyaralni! - jelentette be Szabri.

- Mi ketten? - mutatott magukra furcsa fejjel.
- Biztos, hogy nem! - röhögött.

- Hé! - szóltunk rá mi lányok. - Vidd el Dávidot. - erre Szabrinak kidülledtek szemei, arca pedig vörös lett.

- Dávid? - ráncolta össze szemöldökét bátyja. - Mi mindenről maradtam még le? - csapta hátra egyik karját a kanapén.

- Semmiről!

- Mi van veled, te sosem szoktál zavarban lenni. - lepődtem meg. - Pálne nem pasik miatt.

- Nem vagyok zavarban, csak kínos mert köztünk nincs semmi, ti meg itt boronáltok... - magyarázta. - Megyek pisilni! - jelentette be, azzal kiviharzott.

- Mi a... - nézett utána furcsán Ádám. - Sose láttam még ilyennek. - csodálkozott. - Nagyon oda lehet Dávidért. - mondta Sofinak, aki egy csörgővel játszott. A világ legcukibb dolga számomra,  ha őket együtt látom.

- Együtt vannak? - nézett rám Ferike.

- Nem hiszem. Azt említette, hogy bejön neki, de azt nem, hogy bármi komoly is lenne. Talán beszelhetnél vele. - javasoltam Ádámra nézve

- Mi vagyok én kerítő? Majd még a húgom szerelmi életével is én foglalkozzak. - forgatta a szemét.

- Mért vagy ilyen? - ültem le mellé. - Láthatóan fontos neki.

- Jó, majd beszélek vele...

- Most. - vettem el tőle Sofit, had menjen csak, mire sóhajtva felállt, és megállt a teraszon

- Kígyó! - kiáltotta el magát. - Küld fel Dávidot!

- Meglesz, főnök! - intett vigyorogva.

- Nem tudom mit eszik ezen a Dávidon... - motyogta mellettem Ferike.

- Helyes srác. - feleltem, hisz még le sem esett.

- Nem is illik hozzá.

- Csak nem zavar? - néztem rá elképedve, nagy vigyorral a fejemen.