•Changing years•

1×40

Mikor a gép felrepült, a kocsihoz mentünk. Beszálltunk, és már mentünk is haza. Mit fogok én csinálni nélküle? Amint haza értünk, felfutottam a szobánkba, és már írtam is neki.

*kisebb időutazás*

Egy hét telt el mióta Yoo elment. A fiúkkal sokat mászkáltunk, hülyéskedtünk. Segítettek elterelni a figyelmem Yoongi hiányáról, és igazából sikerül is. Mint ahogy mondta, minden nap beszéltünk egymással, és minden mondata után elmondta mennyire szeret. Nagyon hiányzik mindene, de lassan jön haza, már csak pár hét és újra érezhetem közelségét.

-Kookie gyere le enni! - kiáltott fel eomma, én pedig már szaladtam is. Gyorsan megreggeliztünk, majd miután mindenki összeszedte magát, elindultunk a városba, ugyanis minfenkinek ruhát kell vásárolnia, úgyhogy úgy döntöttünk, hogy együtt megyünk. Csatlakoztak hozzánk, számomra idegen emberek, akikkel nem nagyon beszéltem. Nem szimpik.
A lényeg, mindenki felvásátolta a boltot, utána tele tömtük a hasunkat, és mentünk haza. A napunk ennyiből állt, este pedig Yoongival beszéltem, kinek kissé megviselt volt hangja, ami teljesen lerontotta az eddigi jó kedvemet.

-Jól vagy hyung? -

-Persze baba, semmi bajom. -

Hallatszott hangján hogy elmosolyodik.

- Le tehetjük ám, és akkor tudsz aludni. -

-Nem... Hiányzott a hangod! -

-A tiéd is -

Suttogtam mosolyogva.

- És hiányzol! -

- Te is nagyon! -

Görbítettem le ajkaim.

- És szeretlek is -

- Én is szeretlek -

Elmosolyodtam.

-Mikor itthon vagy, nem vagy ilyen romantikus. -

Kuncogtam fel.

- Mmh -

Morgott egyet.

- Mert ilyenkor jövök rá igazán, hogy mennyire is szeretlek téged -

A szívem ennél a mondatnál egy óriásit dobbant. Talán most újra beleszerettem ebbe a srácba. A pillangók a hasamban nem nyugszanak, én pedig már majdnem felsikítottam az örömtől de tartom magam.

- Én is szeretlek hyung, mindenkinél jobban! -

- Na jolvan baba.. Lerakom, majd beszélünk. Hívj ha baj van! Szeretlek.

- Én is szeretlek. - mondtam szinte suttogva.

- Szia Kookie!

- Szia hyung!

•••

A hetek gyorsan teltek, Jungkooknak pedig egyre könnyebb volt Yoongi nélkül. Már nem volt idegen a helyzet, s jobban vizsonyult a dolgokhoz mint legelőször. A fiúkkal is egyre közelebbi kapcsolatba került, nem mintha eddig olyan rosszba lettek volna. Eddig kissé távolság tartó Jungkook most felszabadultabb s alig várja, hogy párja haza érjen.

-Jungkook eljössz velünk sétálnii? - álltak be Jiminék az ajtóba.

- Hova? - kérdezte, de választ nem adtak rá. - Hát jó... Menjünk. De előtte fel kell öltöznöm. - mondta, ugyanis csak Yoo nagy pulcsijában, és egy mackóban volt. Addig kimentek a szobából, maguk után becsukva az ajtót. Gyorsan felkapott valami csinosabb ruhát mint a melegítő, s már ment is le.