1×4

1K 57 6
                                    

Féltem... Baromira féltem... És nem tudtam mit kéne tennem... Nem akarom még egyszer átélni azt a borzalmat amit tett velem... Borzasztóan fáj... Én nem így akartam elveszíteni az elsőt... De nem hogy az első ez már zsinórban a negyedik. Ficánkolni kezdtem... Rugdalóztam ahogy csak tudtam hogy végre megszabaduljak tőle de nem vittem vele semmire... Lábaimat lefogta sajátjával és ment egyre lejjebb. Nyakamat a lilára szívott foltok testemet pedig harapás nyomok lepték el. Levett minden zavaró ruhaanyagot rólam majd magáról. Újra megtörtént... Mikor készült megint belém hatolni épp hívták így elengedett és morogva felvette a boxerét majd a telefonért nyúlt.

- Maradj itt mert ha nem és meglátlak itthon addig baszlak amíg el nem ájulsz! Világos? - kérdezte ellentmondást nem tűrően. Csak bólintottam egyet mire kiment. Gyorsan felöltöztem és lefutottam a lépcsőn majd felvéve a cipőm kezdtem volna el kifele futni viszont útközbe valakibe belefutottam. Elkezdtem hátrálni mert az a valaki volt aki "megmentett".

- K-kérlek ne b-báncs! - mondtam egyre jobban hátrálva hisz folyamatosan közeledett.

•Changing years• Where stories live. Discover now