~ Nyári fordulat ~

1. rész

- Töpszli! Nekem is hozz légyszi egy limonádét, rohadt meleg van. - kérte Joseph. Éppen a tengerparton lógunk, mert Los Angeles-ben most iszonyatosan nagy a hõség.

- Rendben, de csak azért mert szeretlek! - dobtam egy puszit nevetve, majd elindultam a bár felé.

Éppen a Grease-bõl a Summer Nights címû dal megy a fejemben és dúdolom, miközben átveszem az italokat és megyek vissza a többiekhez. Nem igazán sietek, hadd enyelegjen a gerlepár. Annyira örültem, amikor összejöttek és az csak hab a tortán, hogy a vakáció elején Joseph eljegyezte. Gondolataimból egy erõs mellkas rángatott vissza, aminek éppen nekiütõdtem és szerencsétlenségemre kiborítottam a limonádékat. Remek! Igazán remek!

Hirtelen két izmos kéz fogta lágyan két alkaromat. - Jól vagy? - kérdezte egy mély férfias hang. Ekkor vettem észre, hogy kishíján, majdnem hátra estem.

- Igen... öö.. ne haragudj - motyogtam, majd felnéztem. Két gyönyörû zöld szempár nézett le rám. nyeltem egyet.

- Semmi gond, a lényeg hogy neked nem esett semmi bajod. - mosolygott bugyirohasztóan a csávó. Mostmár leesett, hogy tuti dzsigoló, azaz mindennap más lány bújik vele ágyba.

Felegyenesedtem. Megköszörültem torkom, mert azért be kell valljam tényleg remekül nézett ki.

- Köszönöm, hogy nem engedted hogy elessem! - azzal sarkon fordultam és indultam volna vissza a többiekhez, de egy erõs kéz nyúlt utánam és ragadta meg karom. Felé fordultam.

- Ne olyan sietõsen drága! A neved még hadd halljam szépségem! - kacsintott. Vágtam egy grimaszt, pont ezeket a pasikat akarom a legjobban elkerülni...

- Megan - mondtam kurtán, majd sarkon fordultam és visszamentem a többiekhez.

- És a limonádék? - nevetett fel egyszerre a gerlepár.

- Basszus... - sziszegtem és duzzogva leültem a törölközõmre.

- Megi, mi történt? - kérdezte lágyan Poppy és aggódva nézett rám.

- Neki mentem valakinek és elfelejtettem, ne haragudjatok... - piszkáltam a homokot.

- Ugyan semmi go... - kezdte Poppy, de nem hagytam hogy befejezze.

- Annyira kikészít a csávó! Akkora egy dzsigoló, látszott rajta, a fenébe a zöld szemeivel!! - kiabáltam és hátra dõltem.

Nem akartam elhinni! Éppen mögöttem állt Mr. Dzsigoló, remek... ilyen az én szerencsém! Eltakartam kezeimmel az arcom.

- Látom mély benyomást tettem - vigyorgott le rám elégedetten. Legszívesebben bemosnék neki egyet... - Tudod drága... - sóhajtott - nem illik csak úgy elrohanni, még be se tudtam mutatkozni - azzal leguggolt mellém, én abban a pillanatban gyorsan felültem, mert kezdett kínossá válni számomra, hogy itt fetrengek elõtte.

- Mason - nyújtotta kezét, én meg megráztam azt. Bakker még a neve is dögös. - Most hagylak hercegnõ, majd késõbb összefutunk! - kacsintott, majd amilyen gyorsan megjelent, olyan gyorsan távozott is.