~ Nyári fordulat ~

27. rész

- Szívem.. szívem... - suttogtam Mason-nek az éjszaka közepén. Nyugodtan alszik és igazán bûntudatom van, hogy ennek ellenére is felkeltem, de egyszerûen muszáj. Nem bírom tovább.

- Hm? - hallottam meg halk morgását uramnak. Na, ennek nem lesz jó vége már most látom! - Minden rendben? - kérdi aggódva és ködös tekintettel a fáradtságtól.

- Úgy megkívántam a csoki fagyit édesem! - nyafogok neki, pedig esküszöm nektek nem szokásom! Csak a csoki fagyi! Most mit meg nem adnék érte! - Megnéztem és nincs itthon. De annyira megkívántam!

- Majd reggel veszek. - morogta és a párnába dugta fejét.

- Nem bírom ki nélküle. Szükségem van rá! Menjünk el boltba kérlek! - néztem rá és bökdöstem a vállát szaporán.

- Ahhjjj jó! De te itthon maradsz és pihensz. - mondta szigorúan, majd feltápászkodott és duzzogva magára húzta mackónadrágját és fehér pólóját, ami neki feszült izmos testének. Nekem csak ennyi kellet és hormonjaim az egekbe szöktek. Basszus kikészít a hapsi!

Odasiettem hozzá és átkaroltam a nyakát, majd forrócsókban részesítettem. Magához vont, amennyire a pocakom csak engedte és legalább ugyanakkora szenvedéllyel viszonozta azt. Hosszú percekkel késõbb váltunk csak szét, ugyanis a hasam hangos korgásba kezdett.

- Imádlak drágám! - nevetett fel Mason rekedtesen még az álmosságtól. - Hozok fagyit édeseim! - gügyögött nevetve, majd csókot lehelt ajkaimra, majd a pocakomhoz térdelt és egy puszit nyomott rá. Ezt a köszönés szokást nem rég kezdte el, de mindig megmelengeti a szívemet.

- Köszönjük! - nevetek, majd elhagyja a házat hõs lovagom és útra indul elemózsiáért. Én meg visszafekszem az ágyba egy jó kis könyv társaságában.

Alig negyed óra múlva meg is érkezett Mason kezében egy doboz csoki fagyival. Engem meg elkapott a bûntudat, mert idõközben már nem a csoki fagyit, hanem régi barátom Mr. Diót kívántam meg, belõle meg volt itthon egy zacskónyi.

- Ajajjj - motyogtam, mert tudtam most nagyon mérges lesz Mason. Nem akartam neki plusz feladatot adni, de elfelejtettem szólni is és jajj az a hülye fejem!

- Mi baj szívem? - mászott be hozzám az ágyba Mason, majd átnyújtotta nekem a csokoládé fagyit. Átvettem tõle, majd félre tettem.

- Köszönöm édesem, de... már a diót kívánom.. - motyogtam és bûnbánóan néztem szemeibe.

- Megõrjítesz asszony! - nevetett Mason és csak óvatosan a pocakomra tette fejét és egyik kezével óvatosan simogatta ott, ahol éppen a baba rugdosott.

- Na hallod kicsikém milyen kívánós anyukád van. Vagy lehet inkább te vagy kívánós. Nagyon imádlak ezt te is tudod, de nem szabad szórakozni az éjszaka közebén apával, mert akkor apuci morcos lesz. - beszélt a babához Mason olyan mosollyal, amit örökre az emlékezetembe véstem.

Én csak csukott szemmel hallgattam, ahogy Mason beszél édes hangon a kislányunkhoz és közben cirógattam szerelmem haját.

Pár órával késõbb arra lettem figyelmes, hogy Mason lágycsókot nyom ajkaimra, majd lekapcsolja a lámpát és magához ölel.

- Mi történt? - kérdeztem suttogva Mason-t, közben mellkasára hajtottam fejemet.

- Semmi csak miután elaludtál elbeszélgettem a lányommal a pasikról és a randizgatásokról. - súgta nekem, közben a karomat simogatta.

- Már most? - nevettem fel, majd megpusziltam Mason mellkasát.

- Jobb ezt elõbb letisztázni vele, fõleg azért mert biztos az anyja szépségét örökli. - mondja komolyan, mire én csak jobban nevetek, majd nyomok egy puszit Mason arcára és kis idõ múlva mindannyiónkat elnyom az álom.