BTS and I ¦BEFEJEZVE¦

___2.évad 20.rész___

-Köszönjük a kemény munkát!- köszöntünk el a sminkesektől, fotósoktól, stylistoktol. Olyan sűrűn hajlongtunk, mint viharban a fák.

-Olyan fáradt vagyok! -nyafogtam Sunjae mellé lehuppanva. Annyiszor kellet átöltözni, hogy már szinte abba bele lehetett fáradni.

-Ahogy hazaérsz Noona, pihenj le!- szólt oda szelíden Sunjae.- Ne akarj még gyakorolni ezek után rendben?- kötötte be a cipőjét, én pedig háttal nekidőltem az oldalának. A válla párnámként funkcionált és mi tagadás? Rettenetesen kényelmes volt. Szememet behunyva sziesztáztam, hallgattam ahogy elneveti magát, aztán megcsörren a telefonja, ő pedig felveszi.

-Mini. Indulunk, gyere.- lépett mellénk Jungkook. Komoly arca és hangneme arra engedett következtetni, hogy valami baja van. Ám mielőtt megtudakolhattam volna a probléma okát, Sunjae letette a telefont és egy nagyot sóhajtott.

-Szerintetek, ha hívok egy taxit az mikorra ér ide?- kérdezte egy gondterhelt mosollyal.

-Eléggé a város szélén vagyunk, órákba is telhet. Miért?- lépett mellénk Daniel is karóráját nézegetve.

-A bátyám hozott ide, mert éppen útba esett neki. Úgy volt, hogy nagyjából akkorra végez mint én, de végül tovább kell maradnia, ezért nem tud eljönni értem.- vakarta meg kínosan a tarkóját.

-Gyere velünk! Hazadobunk.- intett Daniel és a kocsija felé vette az irányt. Jungkook fújtatva huppant be a bal hátsó ülésre én pedig Sunjaet magam után húzva Jungkook mellé vetődtem. Az autó motorja beindult. A főútra kikanyarodva pedig még integettünk a többieknek, aztán a kínos, csendes percek következtek. Csak a némaság vett körül minket, Jungkook szigorúan csak az ablakon nézett kifelé, Daniel vezetett és néha a visszapillantó tükrön keresztül szemmel kommunikáltunk, Sunjae pedig zavartan játszott az ujjaival.

-Egyébként... Hálásan köszönöm, hogy elvisztek.- törte meg végül a csendet.

-Igazán nincs mit, amúgy sem nagy kitérő.- felelt rá Daniel aztán ismét csend telepedett ránk.

Mikor percek múltával sem mondott senki semmit, sóhajtva döntöttem Sunjae vállára a fejem és tettem át a bal lábamat Jungkook jobb lábán. Lehunytam a szemem és megpróbáltam pihenni kicsit. Megalapoztam az esti fáradtságomat, hogy minél nagyobb csábítást érezzék majd az ágyam felé ha hazaértünk. Jungkook meleg tenyere a lábamon állapodott meg és nem mozdította onnan.

-Mit szeretnél?- kérdezte meg hirtelen, mire kinyitotta a szemem. Még mindig az ablak felé volt fordulva, aztán Sunjae tekintetét kereste meg és ismét megkérdezte- Mit szeretnél?

-Nincs kedvetek egy 20 percre beugrani hozzánk? A kisebbik hugomnak ma van a születésnapja. Süti is van!- vetette fel halkan Sunjae. Mindenki csendben maradt és mikor láttam, hogy szinte megbánta, hogy egyeltalán kinyitotta a száját, nem vártam tovább a többiek válaszára.

-20 perc végülis belefér. Hány éves a húgod?- hunytam le ismét a szemem és érdeklődtem tovább a részletek után mosolyogva.

-A kisebb most lett hét, a nagyobbik már tizenöt.- felelte felbátorodva.

-És a bátyád meg huszonhat igaz?

-Igen.

Ezután ismét csend telepedett közénk. Én életemben soha nem töltöttem ennyi időt kínos csendben és hál istennek nem csak nekem volt rettenetesen kellemetlen a helyzet, mert Daniel is megelégelve a kínzó perceket, felhangosította a rádiót én pedig elaludtam.

Hideget éreztem a lábamon. Lassan nyitogatni kezdtem a szememet. Már szürkület volt, valahol este hét és kilenc óra között járhatott az idő. Daniel leállította a motort és kihúzta a slusszkulcsot a járműből. Sunjae meg sem mozdult mellettem, csak azt éreztem, ahogy a válla alig észrevehetően, de egyenletesen mozog a fejem alatt. Valószínűleg elaludt. A lábamon a hideg pedig azért volt, mert Jungkook keze felvándorolt a kezemig, aztán az arcomra simított.