ItaSasu - Bűnös szerelem (Befejezett)

Érintés

Itachi

Miután Sasuke eltűnt a dimenziókapuba, valahogy elmúlt a félelmem az iránt, hogy valami rossz történhet vele. Talán azért mert olyan nyugtatóan beszélt hozzám?

Amint visszajön, kiderül.

Több óra is eltelt már mióta elment. A várakozás miatt többen inkább kiment frisslevegőt szívni. Mi Shisuival leültünk egy lépcsőfokra, és csak bambultunk magunk elé, amíg meg nem törte a csendet egy idő után.

- Miért csak Sasuke mehetett oda? - mutatott a most teljesen átlagosnak tűnő üvegre.

- Fogalmam sincs. - rántottam meg a vállam, és összébb vontam a szemöldököm, jelezvén, hogy most nem vagyok beszédes kedvemben, úgyhogy hagyjon.

Mi csak vártunk és vártunk. Már rajtam újra kezdett úrrá lenni a kétségbeesés, de ekkor a tükör megint karcoláshoz hasonlítható hangokat hallatott, mire a lila portál újra láthatóvá vált.

A hangokra Kakashi és Genma is visszajöttek. Amikor megpillantottam Sasukét, és láttam hogy semmi baja nem lett, legszívesebben megölelgettem volna, de vissza kellett fognom magam, mert elvégre mégiscsak egy küldetésen vagyunk. Miután az Anubis nevű ember meghajolt előtte, el is tűnt a portállal együtt úgy, mintha soha nem is lett volna.

Nem is vártunk tovább. Odasiettünk közvetlenül Sasuke elé, és vártuk hogy megszólaljon. Sakura és Naruto egyből kérdezgetni kezdték, de Kakashi leintette őket, hogy hagyjuk lélegzethez jutni.

Sasuke, körbe pillantott rajtunk, majd a szemével az enyéme nézett, melyből hatalmas fájdalmat véltem felfedezni.  Bíztam abban, hogy elmondja egyből hogy mi volt ott ahol volt, és min ment keresztül, de ehelyett elrohant.

- Csak képzelni tudom, hogy nem lehetett egyszerű ami odabent történhetett, de most nem érünk rá erre Kakashi. Szóval valakinek beszélnie kellene vele. - mondta Genma.

- Igen, tudom. - válaszolt Kakashi, és elkezdte maszírozni az orrnyergét. - Itachi, akarsz vele beszélni? - kérdezte, majd rám pillantott.

- Épp ezt szerettem volna kérni. - válaszoltam.

- Én is megyek veled! - szólalt fel Shisui, és el is kezdte felvenni a táskáját a földről.

- Ez nem lenne bölcs döntés. - szólt neki Kakashi, mire rá emelte a szemét. - Ismerem már annyira, hogy csak akkor mondja el Itachinak hogy mi volt, ha csak ő van ott. - mondta komolyan, ellenvetést nem tűrve.

Shisui nem mondott semmit. Tudta, hogy amit Kakashi mondd, annak úgyis kell lennie, mivel attól hogy mi is velük tartottunk, még az ő küldetésük, és ő a főnök.

Miután utána lódultam, elsőnek úgy gondoltam, hogy elmegyek a szobánkba ahol megszálltunk, de mivel ott nem találtam, elsétáltam arra a helyre ahol majdnem...majdnem leugrott. A visszaemlékezés miatt szúró remegés rázta meg a testem.

Ha nem lett volna a jó reflexem, ha nem sikerült volna időben elkapnom akkor már nem lenne az élők sorában.

Még belevondolni is szörnyű, ezért inkább el is hessegettem most a rossz emlékeket.

Megérkeztem a hetven emeletet birtokló házhoz, mire rá is emeltem az íriszeimet a tetejére, mire egy megkönnyebbült sóhaj hagyta el a szám, amikor láttam hogy tényleg ide jött.

Sasuke

- Most mit csináljak? Itt van a hátam mögött. Mit mondjak neki? - szóltam magamba, Madarára gondolva, a gyűrűt szorongatva.