ItaSasu - Bűnös szerelem (Befejezett)

Félreismert érzés

Itachi

Bántottak Sasuke szavai. A kezét még soha nem tépte ki az érintésemből, most mégis megtette. Narutoval és Sakurával előre men, t és ahogyan távolodott, én egyre jobban fáztam, pedig az idő alapból kellemes, meleg hőmérsékletű.

- Ezt jól elcsesztem, ugye? - kérdeztem Shisuit.

- Te csak próbáltad a lehető legjobbat kihozni a helyzetből. Sasuke még nem értheti meg, hiszen szinte még gyerek.

- Ő már rég nem gyerek, Shisui. - válaszoltam rá nézve. - Van valami azonban. Valami amit nem tudok megérteni.

- Mi lenne az?

- Hagyjuk, most nem fontos, és erre magam szeretnék rá jönni. Nekem kell. - mosolyogtam rá, és mivel láttam, hogy Sasukénak esze ágában sincs se lelassítani, se hátra nézni, megfogtam Shisui kezét.

Így mentünk tovább.

Egy hatalmas pukkanás zavarta meg az éjszaka csendjét. Azt hittük megint egy támadás, így sietősebbre vettünk a lépteinket, amíg meg nem láttunk egy hatalmas sólymot.

- E-ez egy sólyom? A sólymok nem engedik magukat csak úgy megjelölni, hogy lehet ez? - kérdezte Shisui.

Hallottuk, ahogyan a sólyom Sasuke úrfinak nevezi az öcsém. Én pedig csak néztem ahogy felszállnak az óriási, nemes állat hátára, és tovaszállnak.

- Nem tudom.

- Látod? Én mondtam, hogy valamit nem mondd el! Itachi, ez nem normális! Pár hónappal ezelőtt még a hollódat sem tudta megidézni, most meg ez. Azt hiszem jelentenünk kell a Hokagénak.

- Szerintem erre semmi szükség. - mondtam egy piciny éllel a hangomban. - Sasuke csak rohamosan elkezdett fejlődni. Én mondtam neked, hogy előbb vagy utóbb minket is túl fog majd szárnyalni, és lám, igazam lett.

- Jó, nekem mindegy. Én akkor is jelezni fogom a Hokage felé az aggályaimat.

- Neked voltaképp mi bajod is van vele?

- Neki van baja velem! - tárja szét a karjait. - Nem értem miért kell ekkora ügyet csinálni abból, hogy együtt vagyunk. Egyszer megállapodtunk, hogy semmit nem változtat a kettőtök kapcsolatán, ha veled vagyok. Mégis ellenséges és azon van, hogy szétválasszon minket! - akadt ki.

- Éppen ellenkezőleg! Minél távolabb akar tudni magától, hogy ne "zavarjon" minket, csak én nem engedem.

- Miért nem? Csak több teret akarok veled!

- Ugye ezt nem gondolod komolyan, Shisui? Ő a mindenem.

- És én? Én vagyok a párod!

- Igen, te vagy a párom. Ő viszont a testvérem, ami mindent és mindenkit felülír. Vér a véremből, és ezen senki és semmi nem tud változtatni.

Shisui nem szólt semmit, csak ment tovább, és én is így tettem.

- Tudod, komolyan nem így képzeltem el a kapcsolatunk. - szólalt meg halkan egy kis idő múlva. - Én szeretlek, Itachi.

- Én is téged. - válaszoltam.

- Akkor mondd ki! - állt elém, ezzel megállítva engem. - Mond ki teljesen! Mondd, hogy szeretsz!

- Shisui, nyugodj meg! Rád nem vall ez a viselkedés.

- Ha nem tudnád azt, hogy mit érez irántad az a valaki akiért mindent eldobnál, akkor te sem viselkednél máshogy. Észre vetted, hogy a munkánkon kívül alig vagyunk együtt? Az ágyon kívül persze. Nem mentünk el soha egy vacsorára, sétálni vagy akár csak egy kicsit beszélgetni. Amikor vége a szolgálatnak, te egyből rohansz haza, kivéve akkor ha előtte ki akarod elégíteni magad! Tudod mit gondolok? Te valójában nem is érzel irántam semmit! És...