ItaSasu - Bűnös szerelem (Befejezett)

Lógva hagyva

Itachi

Arra keltem, hogy marcangolósan fáj a fejem, mire az egyik kezemet oda is kaptam ahhoz a ponthoz, ahol a legerősebben éreztem a kínzó lüktetést. Egy kis időbe beletellet, mire észrevettem, hogy a szobában amiben vagyok, nem tartózkodom egyedül.

- Felébredtél? Fáj valamid? - kérdezte Shisui, aki mielőtt még felfogtam volna hogy itt van, a homlokomra tette a kezét.

- Igen, jól vagyok. - válaszoltam, fáradt hangon. - Mi történt? Hogy kerülök hozzátok? - kérdeztem, miután realizáltam, hogy ez Shisui szobája.

- Nem is emlékszel? - kuncogott fel. - Egyik poharat öntötted a másik után. Azon csodálkozom, hogy hogyan nem kaptál alkohol mérgezést.

- B@sszus! - csaptam a homlokomra, és ülő helyzetbe tornáztam fel magam. - Ne haragudj, hogy elrontottam az estédet.

- Nem, dehogyis! Soha nem tudnék rád haragudni. - válaszolta lágy hangon. - Khm, kérsz valamit enni?

- Nem, köszönöm. Egyébként, hány óra van?

- Délután négy. - mondta szórakozottan.

- Na, ne! Hogy csúszhattam ennyire le?

- Ezt pontosan, hogy érted?

- Nem érzem magam teljesnek. Sem a munkámba, sem otthon. Olyan, mintha már nem is az lennék, aki egykoron voltam. Régebben mindenki felnézett rám, és jó shinobinak tartottak, de mára már...

- Miket beszélsz? Most is ugyanolyan nagyra értékelt vagy, mint máskoron. Talán annyi változott, hogy már az emberek előtt is leveszed a maszkodat. - kérdőn néztem rá. - Itachi, mindenki aggódik érted. Tényleg nem vagy önmagad, de nem shinobi szempontból, hanem civil szempontból. Persze soha nem volt könnyű az életünk, főleg Anbuként nem, de az álarc akkor még egyben volt, amit magadon viseltél, és max csak a családodnak, vagy nekem tudattad, hogy nem vagy a toppon. Azt hiszed nem veszik észre, hogy mennyire elkeseredett vagy?

Tényleg ennyire látszódna rajtam? Szánalmasabb vagyok, mint hittem.

- Most ha nem bánod, haza megyek. - mondtam, és lassan elkezdtem felkelni az ágyból. - Még egyszer köszönöm a vendég látást.

- Maradhatsz még, ha gondolod. Anyukádnak szóltam, hogy talán csak este érsz haza.

- Nem, nem. Van pár dolgom, amiket el kell intéznem.

- Valamit szeretnék elmondani.

- Hallgatlak. - mondtam, miközben már a kabátomat vettem fel.

- Azt hiszem tudom, hogy mi folyik itt.

- Bővebben? - emeltem rá a tekintetemet.

- Háború lesz, Itachi.

A háború szó hallatán, mintha megállt volna körülöttem a levegő.

- Ám, ez minden eddigit felül fog múlni. Ha mégis lenne időd, szívesen beavatlak a részletekbe.

Egyből visszatettem az akasztóra a kabátom, és a nappali felé vettük az irányt.

Nem tudom mi ez az egész, de ha igazat mondd, akkor ennek nagy részben Sasukéhoz is köze lesz, így muszáj meghallgatnom.

- Látva, hogy mennyire nem vagy jól, nem tudtam megállni, hogy ne tegyek semmit. Keresgéltem, kutatgattam azóta, mióta a Nakano szentélybe fény derült a Susanoo mivoltra, és egy küldetés alkalmával, amire külön engedélyt kértem a Hokagétól, ellátogattam egy régiség kereskedőhöz, aki mint kiderült, nem az, akinek sokan hiszik. - nézett rám sokat sejtően.