A múzsa érintése

Piros

/felkavaró lehet, amennyire meg tudom ítélni/

Felperzselt mennybolt
Bárányfelhőket vérez
Dühödt angyalok.

*

Pokoli szenvedély izzik a levegőben,
Az érzelmek kohójában józan pillantásom semmivé ég el.
Tűznyelvek csiklandozzák bárányfelhők hasát,
Bedühödő angyalok oltanák el szerelmünk tisztátalanságát.

Ölelések nyomai vöröslenek testemen,
Lángba borulnak egészen, hogy szem tőlem ne szakadjon el.
Csókok válnak szögekké a szerelem keresztfáján,
Áldatlan virág nyílik a büszkén viselt töviskoronán.

Hetykén hordok horzsolást az arcomon,
Zabolázó lándzsákkal dacol pillantásom.
Ma egy kicsit többet engedtem a világ szemének,
Purgatóriumban, de tiszta szerelemben boldogan felégek.

*

Késtem, de még mennyit... Nem tudom, érdemes volt-e. Ezt a verset nagyon bátornak tekintem, ezen túl a megítélését rátok bízom, lehet, hogy felbolygató, tényleg nem tudom... Ne ítéljetek el nagyon miatta, bár ez lehet, hogy felesleges óvatoskodás. A haikut szeretem az elején, abból táplálkozik az egész vers❤️