A múzsa érintése

Bábel

Tornyot építünk fel a mennyországba
Habarcsot és téglát áldozunk a szerelem oltárán.
Elhatároztuk magunkat rebellis boldogságra
A Nap közelében együtt éghetünk tűzmadárrá.

Ablakot raksz és én homlokzatot faragok
Felhős pára tapasztja össze a sok hozzávalót.
Katedrálist emelünk porból és lobogó szenvedélyből,
Lassan csúszik ki az irányítás izzadó tenyerünkből.

Versenyre keltünk Nappal s éjjel,
Farkasszemet nézünk az áradó özönvízzel.
Vállt vállnak vetve bámulunk az égbe:
Most vakítson a fény, most keserítsen meg!

Magasabbra nyúlik a szentély minden nappal
Forróság olvasztja meg lassan álarcunkat.
Fekete massza tapad arcélünkre,
Éjjelente kijjebb tágul kezünk közelsége.

Csend és rakott falak férkőznek ez űrbe,
Hidegülő tekintetünk nem olvad fel fényben.
Szitkot vágok hozzád, minden falba épül,
Könnyem ugyanígy vakolatba kerül.

Nem tudok már hozzád emberien szólni,
Elfelejti elmém a valódi szavakat,
Vesződésünk harcában mást beszél már nyelvünk,
A közös, hangolt húr után más szólamon pendülünk.

Kezed kezemhez ér, tapintása érdes, más,
Ajkad szócseppje édes, de csupa kívülállóság.
Ismerősnek tűnik, csókolom, lenyalom,
Keserű idegenség gyűrűzi meg torkom.

Bábeli orkánt kelt zavaros kiáltásunk,
Falba ütközni kényszerülünk, ha kommunikálunk.
Gyűlölet nyelve, rideg nyelvtanok
A szerelem beszéde másnak hagyatott.

Kéz a kézben mégis, idegenként lépünk
Távolabb a kegyhelytől, mely egységünkért épült.
Szélkakasa csillan felhők hasába csípve,
Kétrét görnyed ő is, életünk is végre.

Búcsúcsókunk furcsa, sohasem tapasztalt
Másik ajak adja, nem az, mit megszoktam,
Ezt már új beszéd, új érzés pirossága festi,
Meghalok de mégis, kerge daszviszláttal, el kellett köszönni.

*

Daszviszlát: az orosz до свидания /dasvidanya vagy daszvidanya kicsit magyarosabban/ és a saját viszlát szavunk fúziója. Elmés, mi? Késő volt, nem ér belekötni :))

Nos, ez valami előrehozott szülinapi vers, akarom mondani ajándék nektek, mert addigra kihűl, és tudom, hogy akkorra meg nem fejezek be vagy készítek el semmit. Régen nem írtam ilyen hosszú verset sem, pedig hónapokkal ezelőtt csak ilyenek sikerültek, és akkor nem gondoltam, hogy valaha tudnék rövid verset írni. Azóta meg ontom a haikukat és két versszakokat, pálfordulás, nemde? Nincs nagyon más mondanivalóm, köszönöm a rendszeres olvasóim lelkesedését, és persze az időszakosakét is, akik néha azért belenéznek ebbe a rímes-rímtelen katyvaszba *kisses and hugs are sent a million times*