Prológus

2.2K 49 4
                                    

Általában három kérdést szoktak feltenni nekem.
Az első kérdés, amit a legtöbbször megkapok az az, hogy: "Ki vagyok?".
Erre mindig egyszerű volt a válasz...
A nevem Hope Alicia Horner a Red Bull Racing marketing menedzsere és igen annak a Christian Hornernek vagyok a lánya, aki a csapatfőnök a csapatnál.

A második kérdés mindig az első válaszából következik, hogy: "Hogy lehetsz ilyen idősen a lánya?".

Régen erre csak annyi volt a válaszom, hogy: "Jó gyorsan!". Mindig felhúztam magam ezen, mert nem hittem el, hogy az emberek, hogy tudnak ilyen tapló kérdést feltenni. De idővel sikerült magam ezen túltennem és mostanában el tudom mesélni anélkül, hogy idegesíteni kezdene.

A történetem röviden annyi, hogy apa fiatalon szerelmes lett anyába és teherbe esett. Pár évig lehettek csak együtt, mert anyánál kiderült, hogy beteg és már nem volt sok ideje hátra. Azt mondta nekem, hogy azért kaptam a Hope nevet, mert én voltam neki az egyetlen reménye, hogy minden jobbra fordulhat. De végül nem így lett...

Anya 4 éves koromban meghalt és így egyedül maradtunk Apával. Jó pár évvel később apának volt egy kapcsolata és abból egy lány testvérem, de az a kapcsolat nem sikerült valami jól így elváltak az útjaik, Olivia pedig az anyukájával él. Aztán később megismerkedett a mostani feleségével, akivel 2015 óta házasok. Geri a legjobb pótanyuka, akit kívánni lehet, és eleinte így éltünk boldogan hárman aztán már négyen a kis tesómmal.

A harmadik kérdés pedig általában az az, hogy:  "Hogy lehet egy 26 éves lánynak, már egy 5 éves lánya!?". Igazából erre már egy kicsit komplikáltabb a válasz:
Minden a legnagyobb rendben volt az életemben, míg meg nem ismerkedtem Daniel Ricciardoval a Red Bull-nál. Akkor még nem dolgoztam ott, csak apával sokat jártam ki a futamokatra. Már az eleje óta egy húron pendültünk. Idő közben, pedig apa asszitense lettem, így az ausztrállal egyre többet találkoztunk. Már 1 éve jártunk, mikor jött egy alkohollal teli átmulatott északa és kilenc hónappal később pedig megszületett életem legfontosabb személye a kislányunk Nora Ricciardo-Horner.

Az első 2 évben még minden jó volt. Én otthon voltam Norával egy ideig, míg Daniel utazott versenyről-versenyre. Apa az elején nem volt boldog attól, hogy én is ilyen fiatalon váltam szülővé. El akarta venni a munkám , hogy ne kelljen még ezzel is foglalkoznom, de én erősködtem, hogy menni fog ne féljen.

Így is lett. Miután visszamentem a munkába ugyan onnan folytattam ahol abba hagytam.

Mikor már nem volt kis karon ülő a lányunk folyton jött velünk verseny hétvégéről- verseny hétvégére. Mindig volt kinek foglalkoznia vele, mikor én épp Apának segítettem valamiben.

Aztán miután Nora betöltötte a 2 életévét valahogy folytonossá váltak a veszekedések köztem és Daniel között. A legfőbb probléma a gyereknevelés további lépéseiről szólt.

Ezért úgy láttuk jónak, hogy külön válnak az útjaink. Azt mondhatom, szerencsém van Daniellel, mert azóta is barátok vagyunk, annyi kivétellel, hogy van egy közös kis angyalkánk Nora személyében.

Ahogy teltek a munkában töltött éveim először előléptettek marketinges asszisztensé, aztán pedig már én feleltem szinte minden marketingessé.

Mondhatjátok, hogy: "Biztos csak azért, mert az apád ott dolgozik". De az igazat megvallva Apa soha nem segített abban, hogy előléptetést kapjak. Azt mondta, hogy ha előléptetnek az csakis a munkám miatt fognak, és nem azért, mert a lánya vagyok.

Így teltek az elmúlt éveim, hogy minnél feljebb másszak azon a bizonyos ranglétrán.

Mindeközben pedig a másik szenvedélyémnek is teret adok, ami pedig az írás. Nem könyvet vagy verseket írok, hanem naplót és abba igazából már tinédzser korom óta minden fontos pillanatot feljegyezek, és így a papír lapjain tovább élnek az emlékek.

Ez a szerelem igazából azóta tart, hogy Apa megmutatta anya naplóit az egyik pakolásnál. Abban írta le, hogy ismerkedtek meg apával és milyen volt az életük, hogy mennyire várt engem már az első pillanattól kezdve mikor meglátta a terhességi tesztet. Az egész várandóssági időt leírta, a jókat és a rossz élményeit egyaránt. Úgy gondoltam mi baj lehet abból ha én is papírra vetem a  gondolataimat és az érzéseimet?

Ha nem így tennék, akkor most se írnék le egyetlen egy sort se.

Ha nem így tennék, akkor most se írnék le egyetlen egy sort se

Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.

Liked by danielricciardo, christianhorner and 58.998 others

hopehorner Első profi képe. Egyszerűen tökéletes!😍👩‍👧📸

danielricciardo Hát ez nem csoda... látszik ki az apja😁
       hopehorner Le se tagadhatjátok egymást!🥰❤

christianhorner Gyönyörű akárcsak az anyukája!😘❤❤
        hopehorner ❤❤❤

Pont te?//Toto Wolff ff//•BEFEJEZETT•Where stories live. Discover now