Pont te?//Toto Wolff ff//•BEFEJEZETT•

39.

Az elmúlt két napban annyiban fulladt ki a napi teendőim listája, hogy ébredés után, megreggeliztünk együtt Norával, majd elvittem óvodába, addig otthon csináltam a kisebb teendőimet, aztán 4 kor elmentem Noráért az óvodába.

A 3. napon is ugyan ez lett volna a tervem, de nemsokkal mielőtt indultam a lányomért az oviba, elkezdett csörögni a telefonom.

- Hope Horner!- vettem fel és a cipősszekrény tetején lévő kis tálból elvettem a slusszkulcsom és elindultam az autóm irányába.

- Jó napot kívánok remélem nem zavarok asszonyom, de szeretnék önnel találkozni.- próbálta megváltoztatni a hangját, de még így is felismertem.

- Nagyon sajnálom uram, de éppen a lányomért megyek az óvodába, szóval ezt a találkozót el kell halasztanunk.- mondtam olyan illedelmesen, mint amilyen ő is volt.- Ja és szóljon rám legyen szíves, hogy mentsem el végre a telefonszámát!- tettem hozzá még mielőtt megszólalhatott volna. A kezem az ajtókilincsre csúsztattam, és kinyitottam az ajtót.

- Ezt elég szomorúan hallom, hogy nincs rám időd, ráadásul még a számom sincs meg!- fordult felém, és egyik pillanatról a másikra ismét levett a lábamról azzal a számomra tökéletes féloldalas mosolyával.

- Ezt nem így mondtam,  csak most nincs, mert a lányomért kell mennem.- léptem volna oda hozzá, de megelőzött és magához húzott egy csókra.

- Elkisérlek.- szólalt meg mikor eltávolodtunk egymástól.

- Rendben, ezt beviszem és mehetünk is.- mutattam a bőr táskájára, ami a földön pihent, felemeltem, majd a cipősszekrény tetejére helyeztem a táskát és elindultunk az óvoda felé.

- Emlékszem mikor ez az autókázós szituáció fordítva volt.- mondta Toto és a combomra csúsztatta a kezét.

- Hol is voltunk akkor?- tettem, hogy nem emlékszem semmire.

- Bahrainben.- mondta, és elvette a kezét a combomról.

- Nehogy azt hidd hogy nem emlékeztem rá!- mondtam nevetve és most én simítottam a kezemet a combjára, ő pedig ott kulcsolta rá a hatalmas kezeit az enyémre.

- Itt vagyunk.- mondtam és beparkoltam egy szabadon hagyott helyre.

- Nem hittem volna, hogy ide jár a lányod.- csatolta ő is ki az övét.

- Nem akartam magán óvodába íratni, nem hiányzik, hogy az a rengeteg prűd anyuka gyerekeivel járjon egy óvodába a lányom,- sétáltunk a bejárat felé- plusz én is ide jártam kisgyerekként.- nyitottam ki az ajtót és beléptünk azon.

Az egész épület tele van az ide járt gyerekek képeivel így az én csoportom képe is kint van a falon, ahogy idén év végén az én kis szerelmem képe is kikerül a csoportjával.

- Megtalálsz a képen?- álltunk meg az egyik kép előtt.

- Az ott?- mutatott az egyik kislányra a képen.

- Majdnem, mellette az a kisfiús kinézetű lány.- mutattam meg magam nevetve.

- Neee, mit vétettél a szüleid ellen.

- Annyit, hogy mikor ez a kép készült apa hozott el és ezeket a ruhákat adta rám.- nevettem fel, közben tovább mentünk a folyosón úgy, hogy a derekam köré fonta az egyik kezét.

- ANYAA!- vett észre Nora a folyosón és rohamos léptekkel szaladt felém, Toto pedig egy fél pillanattal később már fél lépés távolságban haladt mellettem.

- Szia kincsem!- vettem fel és szorosan magamhoz öleltem.

- Toto bácsi te mit keresel itt, talán Jack is ide jár?- kérdezte hatalmas csillogó szemekkel.

- Nem, Jack magánóvodába jár, ahogy sok más prűd anyuka is oda járatja a gyerekét.- mondta Toto eléggé hangsúlyozva a prűd szót.

- Akkor minek vagy itt?- kérdezte azzal a szemérmetlen gyermeki őszíntesegével.

- Hope?- hárította át a válaszadás lehetőségét.

- Gyere öltözni, hozd ide a ruháidat.- tettem le, és egyből el is szaladt.

- Hope!- jelent meg a csoport ajtajában az egyik óvónő.

- Mindjárt jövök.- néztem Totora és elindultam Christine irányába.- Igen?

- Noraról lenne szó...- hallgatott el.

- Mit csinált már megint?- tettem keresztbe a karom és a lányomra pillantottam.

- Verekedett.

- Kivel és miért?- lepődtem meg és egyből felegyenesedtem.

- Adammel és azért, mert elvette tőle a versenyautót. Valamit kezdeni kéne Noraval.- mondta jószándékuan a fiatal óvónő.

- Elbeszélgetek vele, köszönöm,  hogy szóltál.- simítottam végig a nő karját és visszasétáltam Toto mellé, aki éppen a lányomnak segített felvenni a farmernadrágot.

- De ez így nem jóóóó!- vette el a férfitől a cipőt és egyedül kezdte el felvenni azt.

- Eléggé határozott egy személyiség.- egyenesedett fel és egy félmosollyal az arcán fordult felém.

- Hát igen és el is kell ez miatt beszélgetnem vele.- forgattam meg a szemem és az orrnyergemet kezdtem el maszírozni.

- Mehetünk!- ugrott fel a padról Nora.- Viszont látasra!- integetett az óvónőknek és el is indult az ajtó irányába.

-  Sziasztok!- néztem rájuk mosolyogva és elindultunk Totoval a lányom után.

- Ülhetek megint előre?- kérdezte Nora mikor odaértünk az autóhoz.

- Most nem, mivel itt van Toto is, és mégse ülhet be a hátsó ülésre.- nyitottam ki az autó ajtaját, hogy beszállhason az autóba Nora

- Várj!- állt be elém az osztrák.- Ha ő szokott elől ülni akkor nem engedhetem, hogy most másképp legyen.- fordult meg és az ülésmagasítót kivette a kocsiból és az anyósülésre átrakta.- Kisasszony!- lépett arrébb az autótól és mutatta Norának, hogy a helye elkészült. Nora nem is habozott egyből beült és be is kötötte magát.

- Nem kellett volna.- találkoztunk a csomagtartónál, ahogy mind a ketten a helyünk felé igyekeztünk.

- Fogunk még mi egymás mellett ülve kocsikázni.- küldött felém egy féloldalas mosolyt és a homlokomra nyomott egy puszit.