Pont te?//Toto Wolff ff//•BEFEJEZETT•

4.

"Történhet olyan, hogy egy ember, akiről soha nem hitted volna, hogy aggódni fogsz érte most mégis? Nem? Akkor jó neked..."

Másnap reggel miután mindketten magunkhoz tértünk, lementünk az étterembe megreggelizni.  A lifthez vezető úton találkoztunk Daniellel, Charlessal, Carlossal és Landoval. Végig beszélgettem a fiúkkal az utat, Nora pedig Lando nyakában ült és úgy nezelődött a magasból.

- Ugye tudod, hogy van lába?- kérdeztem cinikus hanglejtéssel.

- Tudom! De nehogy már használnia kelljen. Ő egy kis hercegnő!- vette le a nyakából mielőtt bementünk volna az étkező részbe.

- Köszönöm az utat Lando bácsi!- köszönte meg Nora majd egy puszit adott a brit arcára. Erre olyan vigyor terült szét az arcán, hogy jég kaparóval se lehetne volna lekaparni onnan.

- Szívesen!- hajolt meg előtte mint egy lakáj. Benentünk az étterembe és egyből magamhoz vettem két tányért. És mind kettőnknek tojásrántottát szedtem, majd leültünk apáékhoz.

- Hogy aludtál bogaram?- kérdezte mosolyogva  apa, Norától.

- Jól!- mondta két falat között. A tekintetem a velem szemben helyet foglaló hollandra emeltem, de nem rajta akadt meg a szemem, hanem a mögötte ülő osztrákon. Az arcán nem látszódott a másnaposságra jellemző gyűröttség, de valami más igen. Keserűség és szomorúság látszódott rajta. Már szinte el is felejtettem a tegnap esti jeleneteket.

Annyi ideig néztem, hogy véletlen találkozott a tekintetünk és nem tudtam nem oda nézni. A szemében a sejtésem bizonyosodott be. Mély fájdalom sugárzott a tekintetéből. De fél percnél tovább nem tartotta fent a szemkontaktust, mert zavartan kapta el a fejét és folytatta a társalgást Hamiltonnal.

- Mi a baj Hope?- kérdezte kíváncsian maga mögé nézve Max.

- Semmi...- ráztam meg a fejem és ettem tovább a reggelit. Mostanra bizonyossá vált bennem, hogy miután befejeztük a reggelit megkeresem Lewist, hogy mi van a csapatfőnökével.

Egész reggeli közben tőlünk volt hangos az étterem, mert az a 4 érett férfi (Apa, Daniel, Max és Checo) körülöttem azzal szórakoztatta magát, hogy ki tudja jobban megnevettetni Norát.

- Esküszöm mint az óvodások, úgy viselkedtetek.- mondtam nevetve mikor jöttünk ki a helyiségből.

- És az baj?- nézett rám kérdőn Daniel.

- Nem dehogy is..- ráztam meg a fejem.  Ekkor észre vettem, hogy Lewis épp a recepciós pultnál áll és az ott álló hölggyel beszél.- Daniel mindjárt jövök, magaddal viszed addig Norát?- néztem rá.

- Persze a szobámban megvárunk.- mondta mosolyogva és megfogta a lányunk kezét. Tovább mentek én pedig céltudatosan mentem a brit irányába.

- Szia Lewis!- köszöntem mosolyogva és oda álltam vele szembe. Rám emelte a tekintetét és ő is mosolyogni kezdett.

- Ha megbocsát!- mondta a recepciósnak, majd elkezdtünk sétálni a hotel hallja felé.- Szia Hope miben segíthetek?- kérdezte udvariasan.

- A főnöködről lenne szó...- ültünk le az egyik kanapéra.

- Mit csinált Toto?- vonta fel az egyik szemöldökét.

- Csak annyit, hogy tegnap este megjelent a szobám ajtajában és látszott rajta, hogy nem kicsit részeg és téged keresett. Nem tudod véletlen mi a baja?- hadartam gyorsan el.

- Családi problémák, de nem is szabadna még ennyit se elmondanom.- nézett zavartan körbe, hogy nehogy meg hallja valaki, és a legfontosabb, hogy az osztrák ne hallja meg, ha véletlen itt van.-  Susie és Toto..., hogy is mondjam... fasírtba vannak.- vakarta meg idegesen a tarkóját. 

- Biztos minden rendben lesz, hiszen ők a paddock Álompárja.- mondtam legyintett és Lewis máris témát váltott.

20 percel később pedig már a szobáink irányába tartottunk, mert eszembe jutott, hogy Danielre bíztam a lányom felügyeletét, ami nem mindig szokott szerencsés lenni.

- Nem gondolkozol csapat váltson? Jól jönne egy ilyen ember a Mercedesnél is, mint te!- nézett rám komolyan Lewis miután kiszálltunk a liftből.

- Sajnálom nekem a Red Bull az otthonom.- néztem vissza rá sajnálkozón. Valahogy nem is tudom elképzelni magam Mercedeses egyenruhában.

- Ezt szomorúan hallom!- mondta színleltetett szomorúsággal. Elköszöntünk egymástól, majd kopogtattam Daniel ajtaján.

- Megyek!- jött a válasz egyből, hatalmas röhögés közepette.- Gyere be.-  mondta széles mosoly társaságábab, közben szélesre tárta az ajtót előttem Daniel.

- Mit műveltek már megint?- kérdeztem nevetve és leültem a kanapéra, ami előtt a kislányunk épp táncikált.

- Ezt tanultuk apával.- húzta maga mellé Danielt és elkezdtek a ,,Baby Shark" című dalra táncolni. Hatalmasakat röhögtem, ahogy Nora kioktatja az apját arról, hogy a mama cápa és a papa cápa között mi a különbség.