Hagytam, hogy sodorjon magával, most egyszer nem álltam ellen. Hagytam a meleg, sárga fényeket, szőke pillanatot, tölgyfaasztalon kiömlött sörök feketéllő foltjait.
Engedtem a sodrást; a sötét lyukat akart égetni a kezembe -mintha ez jó lenne bármire is- és másodszor is beavatódtam. Kínosan ügyelt mozdulatok mozgó bókok között. Laza, félreértett fedezék.
Hagytam, és utólag bánom a bizonytalanságot, de legalább csak azt. Sosem fogok rájönni a megfejtésre, viszont az, hogy erre rájöttem, már önmagában áldozatot kíván.
Darazsak másznak végig a karomon, hogy megtöltsék a lyukat a mellkasomban. Lassan, egyenként nyelem őket, a fullánkjuk horzsol. Mintha újra egy régi nyár lenne egy félig eltolt univerzumban.
Bociszemű zenegép, ami a rossz pillanatban javul meg és mindig mással flörtöl.
YOU ARE READING
Már csak pár perc 21:00-ig
Teen FictionSzürkéslila köd, lemerülés és felemelkedés, megmártózás a teljes sötétségben. Nagyvárosi por, álmatlan derengés, önfelfedezés. Leginkább ezekről szólnak az itt olvasható szövegeim. Rövidebb írások, novellák, versek. Coming of age-kozmosz.
