két tenyerem között tartom a napot
indáival gúzsba köt a szorongás
nem töltenek most be a honlapok
fönn elfelejtettek egy feloldozást
csillagok hullanak rám mindig egyre
sosem értik meg, hogy én másból vagyok
lehetnék kapitány, mászhatnék hegyre
s mégis egyedül, stagnálva maradok
![](https://img.wattpad.com/cover/79715911-288-k839956.jpg)
YOU ARE READING
Már csak pár perc 21:00-ig
Teen FictionSzürkéslila köd, lemerülés és felemelkedés, megmártózás a teljes sötétségben. Nagyvárosi por, álmatlan derengés, önfelfedezés. Leginkább ezekről szólnak az itt olvasható szövegeim. Rövidebb írások, novellák, versek. Coming of age-kozmosz.