Ez is én vagyok, most utálok mindent és mindenkit.
Ez is én vagyok, a szorongás most rámtekeredik, és lehúz, mindig csak egyre lejjebb, a mélybe.
Néha sikerül feljutnom.
Ez is én vagyok, szertehagyott és elfelejtett dolgok, félig elolvasott könyvek kupacokban.
Rossz napjaim, kiborulásaim, most nem figyelek arra, amit mondok, lazán megsértek akárkit.
Az összes hülye, vagy hülyének tűnő gondolat.
Ez is én vagyok, neked ajándékozom a szívemet, tessék, itt van, díszcsomagolásban, remélem elég jó lesz.
Ez is én vagyok, lehetetlen lejátszási listák, színház, múzeumok és Wagner minden mennyiségben.
A feszültség, ezernyi apró tűszúrás vájkál a bőrömben.
Utalások könyvekből, amiket senki sem ért, akit szeretnék, hogy értse.
Fura, szarkasztikus, morbid, száraz humor. Hátha valakinek majd bejön.
Ez is én vagyok, Tanár úrnak jelentem, éppen megfulladok.
Egy hete nem alszom normálisan.
Ez is én vagyok, most senki sem érti, hogy mi bajom.
CITEȘTI
Már csak pár perc 21:00-ig
Ficțiune adolescențiSzürkéslila köd, lemerülés és felemelkedés, megmártózás a teljes sötétségben. Nagyvárosi por, álmatlan derengés, önfelfedezés. Leginkább ezekről szólnak az itt olvasható szövegeim. Rövidebb írások, novellák, versek. Coming of age-kozmosz.
