A falka védője | Öröktűz legendái 1.

53.

A legrosszabb dolgot tettem, amit ilyen helyzetben lehetett: eljátszottam a mi lenne, ha kifejezéssel. Mi lenne, ha az én családomat ölték volna meg azon az éjszakán? Mit csinálnék most? Mennyire gyűlölném azokat az embereket, akik ezt tették? Képes lennék mindenkit megölni csak miattuk?

A gondolataim összekeveredtek. Már nem csak egy szemszöget ismerek, hanem kettőt. Már nem csak a farkasok és a vámpírok szemén keresztül látok, akiknek fogalmuk sincs, miért akarják őket eltörölni Öröktűz színéről. Már nem csak az az ötletem van a kérdésre, hogy biztosan az alsóbbrendűség miatt, hanem a bosszú miatt. Egy nagyon fájó és személyes bosszú ez, amit még az őseink követtek el.

Láttam Benito arcán, hogy felkavarta, hiába próbálta a szokásos semleges és fagyos, olykor gonosz arckifejezését magára önteni. Annak ellenére, amiket tett velem, velünk, együtt tudok érezni vele. Nem lehet könnyű elveszíteni a családod minden tagját, és utána együtt élni a tettesekkel. Egy csomó olyan vámpírral és farkassal, akik minden nap emlékeztetnek a végzetes éjszakára. Fogalmam sincs, milyen érzés lehet, bele sem merek gondolni.

Talán egy kicsit. Hiszen most is itt áll előttem az a személy, aki miatt meghalt Jamie. Mégsem érzek késztetést arra, hogy minden boszorkányt megöljek, aki ebben a kisvárosban él. Talán egy kissé hajlanék afelé, hogy őt lelökjem a legnagyobb szikláról, de Lisette-t, Rene-t, még Leatrice-t sem lennék képes megölni csak Benito hibája miatt.

- Sajnálom, hogy így alakultak a dolgok, elhiheted. - szólalt meg pár perc múlva Benito, akinek idő közben sikerült visszatenni a szokásos maszkot.

- Dehogy sajnálod. - a hangomban semmi érzelmet nem vittem, minden bennem tomboló érzést mélyen eltemettem. Nem hiheti azt, hogy megindított a kis meséje, és hirtelen tárt karokkal fogom fogadni a családom és a barátaim halálát. Láttam, hogy kissé meghökken a hangsúlyomon és a szavaimon. - Csak találtál egy kifogást és ebbe kapaszkodva, e mögé bújva teszed meg azt a sok szörnyű dolgot.

- Hogy merészeled...? - szűrte a fogai között.

- Az apád volt, igaz? - vontam fel a szemöldököm. - Az apád ölte meg azt a farkast.

- Menekült...

- Nem kellett volna. - vágtam közbe. - Nem őt akarták támadni, és ezt te is tudod. A vámpírokért jöttek. Őket akarták. Az apád csak bepánikolt és megölt egy farkast, hogy mentse a bőrét. - undorodva mértem végig. - Tőle örökölted. - vágtam a fejéhez.

Felpofozott. Olyan gyorsan történt, az egyik percben még lángoló szemekkel nézett rám, a másikban már nagyot csattant az arcomon a keze. A fejem oldalra bicsaklott, hallottam a láncok csörgését, és a morgást, amit a két fiú meg sem próbált visszafogni.

Lángoló arccal fordultam vissza Benito felé és hangosan felnevettem. Még jobban meglepte a reakcióm, dühösen rám kiabált, hogy hagyjam abba, fejezzem be a nevetést, de nem tettem. Nem fogok a kedvében járni. Addig nevettem, ameddig ki nem csordult a könny a szememből és ő meg nem fordult, hogy hosszú léptekkel távozzon.

Jesse és Ryan elkerekedett szemekkel nézett rám. - Lelököm az elátkozott hegytetőről, amiért megütött. - mondtam immár halálos nyugalommal.

- Te aztán tudsz játszani mások idegeivel. - Jesse elismerően biccentett.

Megrántottam a vállam és továbbra is azon töprengtem, hogy hogyan juthatunk ki innen.

***

Az erőm nem működött. Sosem gondoltam volna, hogy ezt fogom mondani, de bármit megadnék, hogy legalább egy kis varázserőm legyen. De most sajnos úgy kell megoldanom a problémáim, ahogyan eddig is, normális emberként.