Megakarlak érteni! (Taekook)

5.rész

Jungkook szemszögéből:

Ez egyszerűen olyan bosszantó, hogy nem tudom kimondani azt, hogy szeretlek. Attól félek, hogy így Taehyung el sem hiszi nekem a valódi érzéseimet. Pedig tényleg nagyon szeretem őt. Fogalmam sincs, hogy voltam képes ilyen gyorsan bele habarodni. Vajon a tetoválás az oka? Őszintén szólva fogalmam sincs. Csak azt tudom, hogy a szívemnek a különleges kincse. De még messze van a valódi kapcsolat kezdete. Még van mit csiszolni rajta. Egyenlőre értsük meg egymás érzéseit és tegyük vele boldoggá a másikat. Azt hiszem ennél fontosabb nincs.

Végig simítok a mellettem fekvő puha hajtincsein, majd egy csókot nyomok a homlokára, aztán a saját szobámba veszem az irányt. Hajnali négy óra van, ami azt jelenti, hogy Amerikában késő délután van. Az pont tökéletes. Előveszem a telefonomat, és anyukámat tárcsázom. 

-Szia anya. -Szólok bele angolul a készülékbe. -Hogy vagy? -Dörmögöm rekedtes hangon. 

-Kicsim. Végre hívsz. Hogy vagy? Minden rendben? Milyen Dél-Korea? Hogy megy a nyelv? -kezd aggódva kérdezgetni.

-Ne haragudj anya, hogy ilyen későn hívlak, de eddig már intenzíven elkezdtem tanulni a nyelvet. Meglepően nagyon jól megy. Tényleg a véremben van. -Kuncogok. -Eddig lett már egy pár barátom, na meg ha mondhatom, akkor szerelmem is.. -Motyogom a végét. -Ti hogy vagytok?

-Jól vagyunk csak már aggódtunk. Ilyen hamar lettek barátaid? Hogy hogy? Na meg kibe vagy szerelmes? -na kezdődik a vallatás.

Kellett megszólalnom. Gondolom magamban, majd felsóhajtok. -Valójában egy fiú miatt jöttem ide Koreába először is. Aztán persze több tényező miatt is. De van egy fiú aki elvette az eszemet és a szívemet. Mint valami különös csillag az égen, mintha értem ragyogna. Nem tudom szavakba önteni, de olyan mámorító érzés. Fogalmam sincs, hogy történt ilyen gyorsan, de szeretem őt, anya... -Vallom be.

-A szerelem ilyen kicsim. Van, hogy hirtelen támad akár a nyári zápor. De mesélj. Hol laksz most?

-Egy családnál. Annál a fiúnál. Amúgy Taehyungnak hívják, és nagyon édes fiú. Egyszerűen elolvadok tőle. - Nyúlok közben a szívemhez, mely boldogan verdes. - Apuval mizu? Sokat dolgozik? Szerintem jövőhéten meglátogatom a nagyiékat. Legyen meglepetés nekik. - Mosolygok.

-Ki vagy hangosítva és mosolyogva hallgat. Hiányzol már nekünk hiába vagy már szinte felnőtt férfi. A kisfiúnk vagy bármi történjen.

-Szia apu! - Kezdek Vigyorogni. - Ti is hiányoztok nekem. Viszont megyek lassan. Megakarom lepni a szerelmemet egy kis reggelivel, na meg csinálok neki egy kis sütit. Ahj annyira szeretem őt, hogy azt el nem tudjátok képzelni. - Mosolygok továbbra is.

-Tudja mit érzel? -kérdezi apa kíváncsian. Ilyen téren sosem érdeklődött.

-Tudja, és valójában viszonoz is. Nagyon boldog vagyok vele. Azt hiszem ő az igazi számomra. - Mondom apának.

-Akkor valamikor hozd haza. Meg akarjuk ismerni. -hallom apa mosolygós hangját.

-Rendben mindenképp, de most még nálunk is alakulnak a dolgok. Most amit nagyon szeretnék, az az, hogy mindennap lássam azt az édes mosolyát. - Ábrándozom, minden elmondva, mintha szívem mélyén tárnám ki.-Holnap is felhívlak titeket, viszont most már megyek. Sziasztok! - Mondom, majd bontom a vonalat, és mennék ki az ajtón, de Taehyung áll meg előttem.

 -Édes, hogy hogy felébredtél? - Kérdezem koreaiul. - H..hallottál mindent? - Pirulok el.

-Csak a végét. Arra keltem, hogy nem vagy mellettem. -bújik nyakamba átölelve a nyakamnál.