Megakarlak érteni! (Taekook)

13.rész

Taehyung szemszögéből:

Nem sokkal azután, hogy kisfiam megszületett. Seomin nagyon kedves és sokat segít. Már Angliában vagyunk és másnap van. Gukkie sírására kelek akit fel is veszek.

-Jó reggelt kicsim. Sh ne sírj. Itt vagyok. Tartom míg elkezdem kikeverni neki a tápszert. Mivel én nem tudom szoptatni ugyanis nem vagyok nő ezért tápszert kell fogyasztania. -Tessék kicsim. -teszem a szájához mire rácuppanva kezdi szívni. -Jimin Yoongi. Ti jöttök velünk ma a temetőbe? -kérdezem ahogy kijönnek a konyhába.

-Persze, hogy megyünk, bár utálom az embert, de muszáj. -Morog Yoongi.

-Tudod, hogy szeretném ha Gukie ismerné az apját.

-Tudom. -Sóhajt.

-Nem kell jönnötök. -mondom komolyan. Pár órával később fel is öltöztetem jó melegen Jungkookot majd a babakocsiba fektetem és el is indulunk. A temető mellett viszont lefagyok. Ott vannak Jungkook szülei.

-Jó napot Mr. és Mrs. Jeon. -köszönök nekik kicsit kellemetlenül.

-Taehyung? Hát te? -Néz ránk kíváncsian. -Ő..ő a tiéd?

-I..igen. Jöttünk meglátogatni Jungkookot. -mondom kicsit kellemetlenül. -Ő pedig a fiúnk. Jeon Jungkook.

-Az unokánk? -Sokkolnak le.

-Igen. -mosolygok. -3 hónapos. -veszem ki a babakocsiból. -Gukie nézd itt van a mama és a papa. Apa szülei. Meg szeretnétek fogni? -kérdezem tőlük.

-Még szép. Istenem de édes. -Veszik a kezükbe. Látom, hogy elérzékenyülnek.

-Megtudjátok mutatni Jungkook sírhelyét? Csak miatta jöttünk ide.

Rá is mutatnak. Arra ahol állnak. -Nagyon hiányzik nekünk.

-Nekem is. -motyogom és egy szál rózsát teszem a sírjára.

Egy ideig beszélgetünk majd ahogy Gukie elaludt elindulunk vissza. Ahogy szállásra érünk be is megyünk.

-Megjöttünk. Jackson szólhattál volna, hogy áthívod az egyik barátod. -szólok rá ahogy megpillantok mellette egy kék hajú férfit aki a pelenkákat nézegeti. -Minden rendben? -kérdezem furcsán nézve rá majd ki is veszem a babakocsiból kisfiam.

-P..persze. -Motyogja. -Nekem most mennem kell Jackson. -Beszél gyorsan angolul.

-Nem kell elmenned. Nyugodtan maradj csak lefektetem Jungkookiet. -mondom és a kiságyba is fektetem. -Taehyung vagyok. -tartom felé a kezem. Olyan furcsa nekem.

-J..jung..jae! -Ráz velem kezet, és lesüti a szemeit.

A szemeim egyből megakadnak a tetoválásokon és karját fogva kezdem nézni őket végig simítva rajtuk.

Erre hirtelen kapja ki a karját kezeim közül, és hátrál pár lépést.

-Ezt a heget hol szerezted és mikor? -kérdezem ahogy megakad a szemem az arcán lévő hegen. Olyan néhány tetoválása mint Jungkooknak. Csak neki nem lepte be a teljes karját és a hege is ugyan ott van.

-S..sehonnan. -Motyogja. Miért viselkedik ilyen furán?

-Ne viselkedj már ilyen furcsán. -mondom morcosan tovább figyelve az arcát és ekkor viszont Seomin szól rám.

-Tae, kérlek ne bámuld már ennyire. -Ölel át hátulról, mire a srác nyel egyet, és a tekintete elszomorodik.

-De olyan ismerős. -tolom el magamtól Seomint és gondolva egyet lépek közel Jungjaehez és a nyakához hajolva szagolom meg. -Ezt a parfümöt csak Jungkook használta. -mondom komolyan.