Megakarlak érteni! (Taekook)

10.rész

Jungkook szemszögéből:

Halál. Öngyilkosság. Milyen ironikusan, nevetségesen hangzanak ezek a szavak, kifejezések. Mégis ennek hírével vagyok benne a médiában. De talán így van ez jól. Így új életet kezdhetek.

Ami Taehyunggal történt, nagyon megviselt. Én mindvégig abban a tudatban éltem, hogy szeret. Annyira valódinak tűnt, minden perc, minden pillanat, amit a mámor átitatott szerelmi játék sugárzott. Valójában mind hazugság volt. Talán a szerelem a legnagyobb fájdalom. A hiánya kínzó kínok tengerek. 

Még a rózsák is elhervadtak a kertben. Csak ülök a veteményes fölött, de egyetlen egy bimbó sem, csillan meg semelyik növényen, csak szomorkásan hajlanak a föld irányába, a madarak szárnya is lankadtan suhan az égen.

Csak én vagyok. Én egyedül. Ő nincs itt. Nincs szeretet.

-Lassan indulnom kéne anya. -Szólalok meg szorosan hozzá bújva. Európába utazom, egyenesen Angliába. Ott senki sem fog felismerni és megismerni. A rokonomékhoz költözöm.

-Nagyon vigyázz magadra csillagom. -ölel szorosan. -Annyira fogsz hiányozni.

-Ti is hiányozni fogtok. -Puszilom meg őket.- Ki akartok kísérni a repülőtérre?

-Ha én megyek akkor nem foglak elengedni. -mondja komolyan.

-Gyere én kiviszlek. -mosolyog apa.

-Majd hívlak anya, vigyázz magadra. -Puszilok homlokára, és apával el is indulunk. -Nem tudom, mi lesz majd kint. Mi van ha nem tudok újra boldog lenni? Hiányzik Taehyung. -Panaszkodok apának.

-Hé. Ne félj, el fogsz boldogulni ott. Tudom nehéz, de előbb vagy utóbb boldog leszel. Taehyungra pedig ne gondolj. Nehéz lesz, de muszáj. Csak így lehetsz újra boldog. -mondja keserűen míg az utat figyeli.

-De szeretem Őt apa. Tudom, hogy ő az igazi. Ha megtudsz róla valamit, kérlek szólsz?

-Persze. Csak anyádnak ne beszélj majd róla. Most utálja. Össze törte a szíved szóval átkozta is. -neveti el magát. -Ígérem, hogy amit megtudok azt szó szerint elmondom. -mosolyog.

-Fel kéne keresnem, vagy inkább hagyjam? Olyan tanácstalan vagyok. -Hajtom le a fejemet.

-Szerintem hagyd. Most dúlnak benned az érzelmek. Le kell nyugodnod. Jövőre megyek ki mamáékhoz. Ha gondolod majd gyere velem és akkor elviszlek Taehyunghoz is. Addigra le fogsz nyugodni. -parkol le a reptéren.

-Rendben, köszönöm apa. Azért havonta majd haza látogatok. -Biccentek, és ekkor meg is érkezünk a reptérre.

A búcsú részemről kissé fájdalmasan telik, még el sem hagytam Amerikát, de már nagy űr van bennem.

...

Pár óra elteltével a Londoni reptéren le is szállok az utasszállító gépről, egyenesen keresztszüleimet keresve. -Sziasztok. -Lépek hozzájuk ahogy megpillantom őket.

-Szia Kookie. -ölel meg keresztanya. -Hogy vagy? Milyen volt az út? -kezd faggatni.

-Szívem hagyd már szegényt. -nevet keresztapa. -Gyere pattanj a kocsiba.

-Hosszú volt, és már nagyon éhes vagyok. -Nevetem el magamat. -Unokabátyó? -Kérdezem kíváncsian.

-Otthon teszi rendbe a szobátok. -mosolyog.

-Kis szorgos lett? -Kuncogok. -Együtt vannak még a párjával?

-Nem. Szakítottak. -sóhajt Keresztapa.

-Megcsalta az uncsid. -módja keresztanya.

-Akkor asszem lesz kivel beszélnem. Mi is szakítottunk a párommal. -Motyogom fájdalmasan. Végül már csendesen telik az út.