Step-Daddy | JiKook✔️

Tizenkilenc

Az elkövetkezendő négy nap hamarabb eltelt, mint azt képzeltem volna. Taemin még 23.-án hazautazott a szüleihez, de előtte még sikeresen megejtettünk egy rövidke találkozót, hogy legalább el tudjunk búcsúzni egymástól. Nem mondom, hogy nem voltam szomorú, hiszen sokkal jobb lett volna, ha együtt töltjük az első közös karácsonyunkat, de nem akartam elrontani a kedvét, valamint meg kellett értenem azt is, hogy az egyetem miatt nem gyakran van esélye hazalátogatni. Végül abban maradtunk, hogy 31.-re visszajön, a szilvesztert pedig mindenképpen együtt töltjük majd. Ettől egy kicsivel jobb kedvem lett, ugyanis ha már a karácsonyom nem lehet tökéletes, szeretném, ha az idei év utolsó valamint a jövő év első napja az lenne. Kikísértem őt a buszmegállóba, majd addig vártam vele, míg megérkezett a járata. Végezetül egy viszonylag hosszabbra sikeredett csókkal búcsúztunk el, valamint biztosított afelől is, hogy nem fog megfeledkezni rólam, s mindenképpen felhív majd. Az ajándékomat is a találkozásunk alkalmával adta ide, melynek láttán iszonyatosan megörültem, hiszen jól esett, hogy kapok tőle valamit. Olyan boldog voltam, hogy többszörösen is megöleltem, majd én is odaadtam neki az ajándékát. Nem igazán tudtam, mit vehetnék neki, de megegyeztünk abban, hogy nem esünk túlzásba, s nem költünk egy vagyont a másikra. Úgyis a szándék a lényeg, nem igaz? Ő is boldognak tűnt, s hálája jeléül még egy szenvedélyesebb csókban is részesített.

Hyunjin 24.-én utazott haza még reggel, így aztán csak egy gyors búcsúra telt, de neki is a lelkére kötöttem, hogy újévre tolja vissza a képét, különben nem állok jót magamért. Jelenleg ők a két legfontosabb ember az életemben természetesen az anyámon kívül, és szeretném az év első napját velük ünnepelni. Hyunjin a barátját, Felixet is rábeszélte, hogy ünnepeljen velünk, így ha minden jól megy, a szilvesztert négyesben ünnepeljük majd valamelyik bárban vagy szórakozóhelyen. Legjobb barátom távozása után természetesen semmi kedvem nem volt már a szentestéhez, de anya mindenáron próbált felvidítani és rábeszélni, hogy igenis jól fogjuk érezni magunkat, ahogy minden évben. Egy ideig el is hittem, hogy így lesz, ezért jókedvet erőszakolva magamba kezdtem el feldíszíteni vele a fát, majd segítettem neki a finomabbnál finomabb ételek elkészítésében. Minden tök szuperül ment, egy pillanatra még úgy is éreztem, hogy visszacsöppentem a gyerekkoromba, amikor a karácsonyok alkalmával nem volt más, csak anya és én, és azok az elmúlt évek épp így voltak tökéletesek. De nem tartott sokáig ez a nosztalgia, ugyanis mihelyt kezdtem igazán feldobódni és érezni magamon a karácsony szellemét, megjelent Jungkook, csodásan elegáns öltönybe és ingbe bugyolálva, hatalmas mosollyal az arcán. Totális sokkot kaptam a fekete hajú látványától, és nem csak azért, mert teljesen kiment a fejemből az érkezése, hanem mert olyan lélegzetelállító látványt nyújtott bordó kosztümében, hogy ha eddig nem lettem volna száz százalékig kályha, most biztos belangyultam volna. Ezzel szemben én, otthoni undorító karácsonyi pulcsiban, meg melegítőnadrágban vártam az angyalokat. Természetesen rögvest elszégyelltem magam a kinézetem miatt, pedig általában teljesen hidegen hagy, mit gondol rólam Jungkook, de most mégis...teljesen elöntött a pír, és cseppet sem a jobbik fajta. Hát még mikor megláttam, hogy ajándékot is hozott. Ráadásul nem is akármilyent. Egy olyan méregdrága órát adott nekem ajándékba, amiről eddig csak álmodozni mertem, hogy valaha megengedhetem magamnak. Jungkook elégedett vigyorral díjazta megsemmisült lényemet, amely egy pillanatig csak pislogott maga elé, mint hal a szatyorban, majd gyors irammal ellenkezni kezdtem az ajándéka ellen, hiszen egy ilyen kaliberű órát nemhogy nem fogadhatok el, egy magamfajta alacsonyrendű lénynek még viselnie se lenne szabad. Jungkook persze heves tiltakozásba kezdett, s a létező összes érvet felhozta, hogy mégis miért kellene elfogadnom az órát, míg végül nem maradt más választásom, mint beletörődni, hogy szívem egyik leghőbb kívánságát pont a legnagyobb ellenségem teljesíti.

A szenteste egyébként meglepően nyugisan eltelt, Jungkook érkezése után a kezdeti búval baszottságom ellenére végül tök jó hangulatban töltöttük el az estét. Az ajándékával teljesen levett a lábamról, s nemcsak azért, mert egy ilyen szintű ajándékot adott nekem, hanem mert egyáltalán gondolt rám annak ellenére, hogy tisztában van az iránta érzett ellenszenvemmel. Én persze semmiféle ajándékkal nem készültem neki, mert biztosra vettem, hogy a cseppet sem zökkenőmentes kapcsolatunknak köszönhetően ő sem készül számomra semmivel. Finoman szólva is leesett az állam az ajándékom láttán, s úgy döntöttem, ideje félretenni egy este erejéig a kötözködő Jimint, s igyekezni a legjobbat kihozni az estéből. Meglepően jól alakult az esténk, vacsoráztunk, majd megnéztünk egy karácsonyi filmet, mindezt pedig úgy, hogy Jungkookkal nem szólalkoztunk össze. Még nevettünk is egy-egy jelenetnél a film során, én pedig egy pillanatra úgy éreztem, egy új család részévé váltam. Anyukám is nagyon sokat nevetett, az arca egyenesen ragyogott a fekete hajú minden egyes szavától, én pedig hiába akartam örülni a boldogságának, s hiába kívántam, hogy bárcsak Jungkook örökké ilyen boldoggá tenné, a szívem egy apró zugában nem tudtam megbékélni azzal, hogy ilyen jól megvannak egymással. A legrosszabb pedig az a felismerés volt, mikor rájöttem, mi az oka ennek az egésznek.