Harmincnyolc

1.3K 113 23
                                    

Valamikor este fele értem haza Jungkook lakásáról, hiszen igyekeztem kiélvezni minden percét a vele töltött időmnek. Anya egyébként is abban a tudatban volt, hogy dolgozom, így aztán nem problémázott, amiért este 9-kor léptem át a küszöböt. Persze érdeklődött egy keveset a munkát illetően, miután megérkeztem, de igyekeztem a lehető legtömörebben válaszolni, majd arra hivatkozva, hogy fáradt vagyok, elvonultam a fürdőbe, hogy lezuhanyozhassak, aztán lefeküdhessek. Meg kell hagyni, Jungkook valóban elég alaposan kifárasztott, ezért ebben nem is nagyon hazudtam szülőmnek, azonban borzasztóan szégyelltem magam, amiért azok után, hogy a pasijával hemperegtem, a szemébe kell néznem. Elmondhatatlanul gyötört a bűntudat minden egyes alkalommal, mikor Jungkookkal közel kerültünk egymáshoz, aztán visszacsöppentem a valóságba, melyben köztem és a fekete hajú között valójában semminek sem szabadna történnie. De megtörtént, ezen pedig egyikünk sem akart változtatni, mert bármennyire is kínozzon a lelkiismeretünk, nem voltunk hajlandóak lemondani a kettőnk kapcsolatáról. Hiába érezte az egyik részem egy utolsó rohadéknak magát, mikor a másik részem majd' kiugrott a bőréből minden egyes alkalommal, mikor a fekete hajú karjai közé vont, vagy megérintett az ajkaival. Igyekeztem elásni a bennem tomboló kettős érzéseket, ugyanis képtelen lettem volna együtt élni ekkora érzelmi hullámvasúttal, hosszú távon pedig biztos, hogy a munkában illetve az egyetemen való teljesítményemre is kihatással lenne. Ezért aztán úgy döntöttem, nem agyalok rajta többet, egyszerűen csak húzom a dolgokat, amíg lehet, s igyekszem nem feltűnően boldog lenni, ahányszor csak a fekete hajú nálunk tartózkodik.

Ami a szombati napot illette, Jungkook foggal-körömmel ragaszkodott hozzá, hogy ő maga vigyen el az étterembe, ahová a vacsorát beszéltük meg a főnökömmel. Még mindig nem nyugodott bele teljesen, hogy beleegyeztem ebbe a találkába, ami semmi esetre sem egy randi, hiszen ahogy a főnököm is mondta, tekinthetjük kizárólag munkakapcsolatnak. Egyébként anyának és Taeminnek is elmondtam, hogy a főnököm vacsorázni hívott, hiszen kár lett volna tagadni előttük, miután Jungkook már rájött. Ő volt az egyetlen, akinek semmi esetre sem akartam elmondani, dehát mit ad isten, persze hogy neki kellett először megtudnia. De talán nem is baj, elvégre megbeszéltük, hogy ez csak egyszeri alkalom lesz, és egyébként sincs jelentősége, szóval talán még megkönnyebbülés is, hogy meghallotta a beszélgetésünket. Anya és Taemin amúgy szintén meglepődtek, mikor közöltem velük a tényt, hogy a főnököm vacsorázni hívott, köszöntésképpen a cégnél, de szerencsére egyikük sem verte nagy dobra. Illetve Taemin először féltékenykedni kezdett, de neki is elmagyaráztam pontosan ugyanazt, amit Jungkooknak, így aztán viszonylag beletörődött a dologba. Taemin miatt is szarul éreztem magam, hiszen láthatóan még mindig fontos vagyok neki, különben nem féltékenykedne, de továbbra sem volt szívem szakítani vele, hiába tudtam legbelül, hogy ezzel tulajdonképpen mindenkinek csak többet ártok. Kezdtem belátni, hogy a kezdeti zseniális tervem talán mégsem annyira zseniális, ugyanis hiába tartok egy ideje távolságot Taemintől, valamint Jungkook hasonlóan az anyámtól, egyikük sem nagyon hajlik a szakítás fele, ami csak tovább nehezíti a gondjainkat. Nagy a valószínűsége, hogy Jungkooknak igaza volt, s kénytelenek leszünk mi véget vetni a kapcsolatainknak, különben ki tudja meddig folytatódik még ez a kínkeserves játszma.

Szombaton este fél nyolckor már indulásra készen álltam, s mivel Jungkook felajánlotta az anyám előtt is, hogy ő majd autóval elvisz engem, anyám meg rábólintott a dologra, kénytelen voltam beletörődni, hogy a sátán már megint elérte, amit akart. Nagyot sóhajtva léptem ki a panellakásunk bejáratán, Jungkookkal a nyomomban, aki végig elégedetten vigyorogva követett engem a parkolóba, ahol aztán nemes egyszerűséggel kitárta előttem az anyósülés felőli ajtót, majd bepattant a vezető ülésre.

- Mondtam, hogy nem szabadulsz tőlem egy könnyen - vigyorodott el fölényesen, amint becsapta maga után az ajtót, én meg csak szemforgatva fújtattam egyet. - Na és most ide vele - kezdett el hirtelen követelőzni, én pedig értetlenül fordultam felé, hiszen fogalmam sem volt, miről beszél.

Step-Daddy | JiKook✔️Where stories live. Discover now