Oroszországból jöttem (HP fanfiction)

20. fejezet - A Karácsonyi Bál

Nagyot sóhajtva ültem le Perselus kanapéjára.  A kandallóba bámulva merengtem a történteken: lehet, hogy korai volt elmondani? Egyáltalán jó ötlet volt elmondani? Bizonyos részleteket szándékosan kihagytam, hiszen Karkarov nem szerezhet tudomást arról, hogy más is tudja a történteket ilyen pontosan. Sőt, abban se vagyok biztos, hogy ő tudja-e, hogy én tudom, hogy ő ott volt. 

-Mi történt? - sietett oda mellém Perselus, és guggolt le, mikor látta a kicsit sem szép, szétbőgött fejem.

-Elmondtam nekik. - töröltem meg a szemeim. - Vagyis, a nagy részét. Egy-két dolgot kihagytam.

-Jól tetted. - pálcájával egy bögre forró teát lebegtetett elém. A teakeveréknek az illata is nyugtató hatása volt, és ez az ízén is érződött. A férfi magának is hívott egy teát, és a foteljében helyet foglalva szürcsölte azt. Percekkel később megszólalt. - És jobb lett? Most, hogy kimondtad.

-Bizonyos értelemben. - válaszoltam némi töprengés után. - Félek, hogy bajuk lehet belőle. Ők még ártatlanok, őket még nem bántották... 

-Nem hinném, hogy a Weasley-ikrekre az a jó szó, hogy ártatlan... - dörmögte, mire én felnevettem.

-Mármint, ők még nem tapasztaltak a saját bőrükön ehhez hasonló erőszakot, és nem tudják, hogy ez milyen fájdalmat jelent egy életre. Jön majd egy pont, amikor megkérdőjelezik, hogy "annyi idő telt már el, miért vagy még mindig ennyire komor?". És akkor ők sem fognak mellettem maradni. - mondtam keserűen.

-Most ne ezen töprengj. - tette le a bögrét Perselus. - Most még itt vannak, és úgy tűnik, elég fontos vagy nekik, úgyhogy előfordulhat, hogy nem sétálnak el. És ha ez megnyugtat - állt fel - én sem fogok önszántamból elsétálni. - mondta, majd kiment a konyhába. Én meg ott ültem döbbenten. 

Ez az ember ilyen szépeket mond, aztán elsétál, mielőtt az ember megköszönhetné?

A bögrét az asztalra téve pattantam fel és mentem Perselus után a konyhába.

-Kérsz mé... - fordult felém, abban a hitben, hogy teáért jöttem, aztán rökönyödött meg teljesen, amikor megöleltem.

-Köszönöm. - motyogtam a mellkasába, mire ő nagyot sóhajtva fonta körém a karjait. De ezt se bírta sokáig - mosolyogtam magamban. Perselus Piton nem az az ölelkezős fajta.

*

A báli ruhámat és cipőmet megfogva, másik kezemben a sminkes neszeszeremmel indultam fel a Griffendél toronyba. Ma este lesz az a bizonyos Karácsonyi Bál, amin, mint bajnok, kötelező a részvétel. Nem mintha bántam volna, de azért egy pici idegesség volt bennem.

A jelszót bemondva léptem be a klubhelységbe, ahol szinte csak fiúk tartózkodtak.

-Te is mész tollászkodni? - kérdezték az ikrek, mire elnevettem magam.

-Igen, a csajok megkértek, hogy segítsek nekik. - emeltem fel a kezemben tartott dolgaimat. -És ti? Nem kéne készülődnetek?

-Rina, órák vannak még hátra, nem igaz, hogy ennyi idő kell ehhez!

-A jó sminkhez idő kell, ezt most jegyezzétek meg, amíg még nem vagytok behálózva. - intettem, majd a lépcsőn fellépkedve nyitottam be a szobánkba, ahol ekkora kupit még életemben nem láttam. 

-Csajok? - szóltam be, bár ez inkább hangzott kérdésnek, ugyanis komoly esélyt láttam arra, hogy a lányokat elnyelte a kupleráj.

-Fürdő! - hallottam meg Angie hangját. A holmijaimat az ágyamra tettem, majd a fürdőbe benézve nevettem el magam. Angie és Alicia a tükör előtt próbáltak sminkelni, de a pára miatt alig láttak valamit, a hideg miatt meg ablakot nem nyithattak.