Oroszországból jöttem (HP fanfiction)

32. fejezet - A tébolyult Mr Kupor

-Az istenit!

-Mit mondtál? - kérdezte Fred, felnézve az előtte és ikertestvére előtt heverő pergamen-halmok tengeréről.

Mielőtt bárki a szívéhez kapna, hogy az ikrek tanulnak, nem, valamelyik varázsvicc-termékük feltalálási papírját tanulmányozták.

-Csak elkáromkodtam magam. - legyintettem. Az elmúlt egy órában minden általam ismert módon próbáltam kinyitni azt a láncot, amit két hete a tóban találtam, de egyszerűen nem akar sikerülni.

-Megtaníthatnád. - csillant fel George szeme is, mire csak csóváltam a fejem. 

-Inkább találjatok valami módot arra, hogy kinyissam ezt a láncot. - álltam fel a dohányzóasztal mögül, a földről, ahol eddig ültem. 

-Brr, nehogy megint elkezdd ezt a szörnyű ropogtatást, a szőr feláll a hátamon tőle. - vágódott le Lee az egyik szabad fotelre. 

Legyintve Lee kérésére, elkezdtem átmozgatni magam, majd visszaültem az asztal elé. Egy lemondó sóhajt követően a láncot a nyakamba akasztottam, majd magam elé húzva a Mágia történetét Bathilda Bircsóktól, és egy darab pergament, elkezdtem írni a beadandót a 1777-es Nagy-Britanniai kongresszus meghozott törvényeiről.

-Te már elkezdted? - nézte meg a borítót Lee.

-Nem az a kérdés, hogy elkezdte-e. - vágott közbe Fred. - Hanem hogy egyáltalán minek írja meg.

-Azért - nyújtottam nyelvet rá - mert kellenek a jó jegyek.

-De miért? 

-Hogyhogy miért? - néztem megütközve George-ra.

-Miért hajtasz annyira a jegyekre? - tette le a pennáját. 

-Mert szeretnék jó jegyeket. - feleltem. Aztán némi habozás után megint megszólaltam. - És azért is, mert pár éve mindent megadtam volna, hogy a többi diákkal együtt írhassam a házit a napi verés helyett. 

A szememet szigorúan a pergamenen tartva leírtam a következő sort.

-A fene vigyen el. - vágódott le mellém morogva Lee. - Adj egy pergament.

-Na mi az? - néztem meglepetten rá.

-Csak miattad, minden hülye házimat megírom. - puffogott, mire elnevettem magam, és fél kézzel átöleltem. Ilyen egy igazi jó barát.

*

Kedves Charlie!

Minden rendben veled? Régen beszéltünk már, és kiváncsi vagyok, miújság ott a messzi Romániában. És a tanácsodat is szeretném kikérni.

Nem is olyan régen, úgy három hete talán, egyik reggel, futás után úsztam egyet a tóban, és találtam egy láncot a tó alján. A könyvtárban kiderítettem, hogy a virágos minta rajta egy liliom - vízi liliom - és az oldalán lévő kapcsok miatt elvileg ki lehet nyitni.

Na én azóta keresem a megoldást, de egyszerűen nem bírom kinyitni. Manuálisan nyilván nem megy, és az általam ismert bűbájok sem nyitják. A testvéreidnek, az ikreknek, akik az ilyen kis sunyi bűbájok nagy tudói, sincs ötletük, hogy mivel, vagy hogyan lehetne kinyitni.

Az biztos, hogy rontás nincs rajta, mert arra megvizsgáltam, és nem reagált.

* 

A pennámat letéve fújtam meg óvatosan a pergament, hogy hamarabb száradjon a tinta. Borzasztó, hogy milyen kínkeservesen hoztam össze ezt a levelet, és még nem értem a végére. Elgondolkodva néztem ki az ablakon az alkonyi fényekben fürdő parkra, mikor Harry jelent meg mögöttem.