Hope

31. - Nina -

Az elmúlt pár nap a maga hétköznapi módján elillant mellettünk, így arra lettem reggel figyelmes, hogy már csak négy nap és itt van Hope születésnapja aztán pedig karácsony és hopp, vége is az évnek. Nem gondoltam volna pár hónappal ezelőtt, hogy ennyire gyökeresen más irányt fog venni az életem. Tele aggodalommal és kétséggel léptem át a városhatárt, erre nézzünk meg most. Az aggodalom természetesen nem tűnt el teljesen, valószínűleg nem is fog, amíg Westont nem nyilvánítják gyógyultnak, viszont mindemellett nyugodt vagyok, boldog, kiegyensúlyozott és nem utolsó sorban eszméletlen szerelmes. Minden boldog pillanatom, ami az elmúlt hetekben történt Hope-nak köszönhető, vagy ha nem neki, de Ő is jelen volt benne. Kezdem elhinni, hogy a boldog szerelem ilyen is lehet. Utólag, tapasztaltabb fejjel rá kellett jönnöm, hogy az eddigi nők, akikhez közöm volt mind egytől egyig csak kihasznált vagy nárcisztikus jelleméből fakadóan uralkodott felettem. Most ezt nem érzem. Úgy éljük meg kapcsolatunk részeit Hope-al, hogy egyikünk privát szférája sem sérül és bár simulunk egymáshoz, de egyikünk sem töri meg a másik személyét. Örömmel tölt el, hogy mennyit változott pozitív irányban az elmúlt napokban. Nagyon nehéz megállnom, hogy nem tépjem le róla az összes ruhát és addig szeretkezzünk amíg csak erővel bírjuk. Ellenben megfogadtam magamnak, hogy nem fogok semmit elsietni, tudom mekkora lépések ezek számára, és nem szeretném, hogy úgy érezze nyomás alatt van, vagy bármi hasonló.

Miután elvittem Mirát az óvodába, amely során ismét rám tört a felismerés, hogy mennyivel egyszerűbb lenne, ha képes lennék vezetni és nem kellene a tömegközlekedésre hagyatkozni, volt még időm az első órámig, ezért úgy döntöttem elmegyek a kávézóba, ahol Hope dolgozik. Nem szóltam neki, így teljes lehet a meglepetés, pláne nekem, ha még bent sincs, mert arra viszont nem emlékszem, hogy mikor kezd, de sebaj, legalább iszok egy finom kávét.

A kávézóba lépve elképesztő illatok fogadnak, az atmoszféra pedig egyenesen csodálatos. Mintha egy anyó kunyhójába léptem volna, minden csodálatos fafaragással díszített, puha párnák a székeken, és nem az új, modern hatás ér, hanem árad minden egyes bútordarabból a szeretet és az otthon érzése. Imádom. Ábrándozásaimból egy idős férfihang térít észhez.

-Jó reggelt kedvesem, ha jól sejtem nem járt még nálunk, tekintve, hogy mióta belépett levegőt is elfelejtett venni. Jöjjön csak beljebb, válasszon valamit, a sajtos kifliket most vettem ki a sütőből, de ha édesre vágyik, akkor a briós is pár perc múlva kész lesz.

-Már kész is van, Fred, mindjárt hozom. – Hallom meg a számomra oly kedves hangot.

- Jó reggelt Önnek is, valóban nem jártam még itt, de sokat hallottam már erről a helyről és mivel ma reggel akadt egy kis szabadidőm, így gondoltam itt az alkalom, hogy megbizonyosodjak a csodáról a saját szememmel is. Nem csalódtam, ez a hely igazán lenyűgöző.

- Köszönöm, Kedvesem, minden egyes része a megboldogult feleségem keze munkája, tudom, hogy elég régi és elavult már, de hát én is az vagyok, hogy is néznék ki egy ilyen csupa króm és üveg felület mögött, hm? Nem igaz? Örülök, hogy tetszik Önnek. Üljön csak le bárhova, és ha sikerült dönteni, akkor majd mindjárt jön az én kis jobb kezem és kiszolgálja.

- Itt is vagyok, ne haragudj, Fred, tudom, hogy imádod a hely vintage jellegét, én is, de a sütőt már igazán le kéne cserélni. Komolyan mondom, ha azt akarod, hogy ne égjen oda semmi, de emellett egyenletes legyen minden briós teteje, akkor ott kell állnod az utolsó 10 percben és percenként forgatnod kell a tálcát. Ez így nem járja, legalább nézessük meg, jó?