Soldiers

21. rész

Csodálatos napot kívánok nektek!❤️

Meg is hoztam a huszonegyedik részt! Nagyon remélem, hogy a tetszéseteket teljes mértékben elnyeri, és minden betűjét élvezni fogjátok!

Minden visszajelzést szívesen fogadok!

Örömteli időtöltést és nagyon-nagyon jó olvasást kívánok!

Hatalmas ölelés mindenkinek!❤️

Síri csend és hullaszag. Így jellemezném azt az egy órát, amit a repülőn töltöttünk, míg megérkeztünk Bukarestbe. Sem a Kapitány, sem pedig Sam nem szóltak egy árva szót sem, nekem pedig eszem ágában sem volt beszélgetést kezdeményezni olyan idegállapotban amilyenben jelenleg is vagyok.
Senkinek sem meséltem a családom gyilkosáról, ráadásul így, hogy már tudom ki az, és kihez kötődik (vagy nem kötődik) még nehezebbé teszi, hogy bárkinek is megnyíljak a csapaton belül. Igyekezni fogok annak érdekében, hogy kontrolláljam magam, de nem ígérhetek semmit.

- Az akta szerint amit Sharon adott ez lesz az a hely. -futtattam végig szemeimet a magasba emelkedő háztömbön.

- Jól van. Brooklyn a tetőre, Sam légy a közelben. Minden pillanatban helyzetjelentést kérek. -osztotta ki a feladatokat és parancsokat a szöszi, majd elindult a bejárat irányába.

A tekintetem Samre emeltem, aki egy biccentés kíséretében jelezte, hogy érti a ki nem mondott kérésemet. Átkarolta a derekamat és már is a tömb tetején találtam magam. Gyorsan kerestem egy helyet, ahonnan belátom az északi és keleti oldalt, míg Sam a déli és a nyugati tájat pásztázta.

- Bent vagyok. -hallatszott Steve hangja a fülesen keresztül.

Néhány perc csend után a sólyom hangja is felcsendült, azonban nem túl kecsegtető hírekkel:
- Figyelj oda Kapitány! Feléd tart a német különleges alakulat dél felől.

- Értettem. -jött a válasz szinte azonnal. - Megismersz? -kérdezte Rogers. Egyből tudtam, hogy Barnes ott van vele, amitől csak mégjobban tombolni kezdett bennem az adrenalin.

- Körbevették az épületet! -igyekeztem félbeszakítani a csevelyt, ugyanis itt még lett volna lehetősége a Kapitánynak kijutni, legbelül azonban tudtam, hogy esze ágában sincsen.

- Tudom, hogy ideges vagy. Minden okod meg van rá, de hazudsz.

- Nem voltam ott Bécsben, nem gyilkolok többé. -érkezett a halk válasz. Mostmár azt is tudom, milyen hangot kell követnem.

- Behatolnak az épületbe! -figyelmeztetett Sam.

- Egyesek másképp gondolják és idetartanak. -beszélt Steve tovább a jelenlévőhöz. - Nem élve akarnak elfogni.

- Jól teszik. Bölcs döntés. -érkezett a meglepően nyugodt válasz. Olyan volt, mintha Barnes uralta volna a helyzetet a Kapitány helyett.

- A tetőn vannak, ki fognak szúrni. -beszéltem idegesen a rejtekhelyemről, amit percekkel ezelőtt sikerült kisajátítanom.

- Nem kell harccal véget érnie Buck. -próbálkozott tovább Rogers, teljesen feleslegesen.

- Öt másodperc! -kiáltott Sam, miközben a segítségemre sietett a tetőn lévő katonák ártalmatlanításának érdekében.