Soldiers

42. rész

Csodálatos napot kívánok nektek!❤️

Meg is hoztam a negyvenkettedik részt! Nagyon remélem, hogy a tetszéseteket teljes mértékben elnyeri, és minden betűjét élvezni fogjátok!

Minden visszajelzést szívesen fogadok!

Örömteli időtöltést és nagyon-nagyon jó olvasást kívánok!

- Te mindvégig gazdag voltál? -széttárt karokkal sétált mellettem a Sólyom, miközben Zémó magángépéhez tartottunk.

- Báró vagyok, Sam. A családom királyság volt, amíg a barátaid le nem rombolták a hazámat.

- Hát persze... -az orrom alatt piszmogtam alig hallhatóan.

- Oeznik! -kiáltott fel Zémó a gép mellett rostokoló öreg emberhez érve.

- Vitajte páni! * -érkezett az üdvözlés a másik oldalról azonnal.

- Môj starý priateľ. ** -és mehet is a két puszi az arca. Beszarás.

Utolsóként akartam a gépre felszállni, de Barnes maga elé tolt, Őt pedig Sam követte. Zémóval szemben foglaltam helyet a móka kedvéért, imádom húzni mindhárom velem utazó pasi agyát, ebben a felállásban pedig gyerekjáték lesz, hacsak be nem üt valami.

- Nem is tudod milyen egy cellába zárva lenni. -Zémó egy nagy korty pezsgő után folytatta. - Igaz is, pontosan tudod.

Sam nem vette magára a megjegyzést, de tudtam, hogy nehéz visszafognia magát.
- Miért nem mondod el, hogy hova megyünk?

- Sajnálom, csak elbűvölt ez az ital. -a kezébe vett egy noteszt. - Nem tudom hogyan hívjam, de ez a rész fontosnak tűnik. Ki az a Nakajima? -Barnes azonnal Zémóra ugrott és keményen az ujjai közé szorította a torkát.

- Ha mégegyszer hozzáérsz, megöllek! -a bólintást követően Bucky visszaült a helyére a notesszel a kezében, de a szemével felnyársalta a tolakodót.

- Sajnálom. Mostmár értem a füzetet a nevekkel. Olyan emberek, akiket megsértettél a Tél katonájaként.

- Ne húzz fel!

- Láttam már ezt a füzetet. Steve-é volt, amikor kiolvasztották a jégből. Én mondtam neki a Trouble Mant, leírta ebbe a füzetbe. -szólt közbe lelkesen Sam. - Hallgattad már?

- Szeretem a '40-es évek zenéjét.

- Nem tetszett? -lecsapott azonnal.

- Tetszett.

- Ez egy remekmű, James. Teljes és átfogó. -csatlakozott Zémó is.

- Mindenki szereti Marvin Gaye-t. Ugye, Brooke?

- Az én nevem is fent van a listán? -nem válaszolt senki, mindenki maga elé nézett, még Barnes is.

Mielőtt azonban újra megszólalhattam volna, Zémó megelőzött.
- Rájöttem valamire, amikor megismertem Steve-et. Piedesztálra emelni az olyan szuperhősöket, mint Ő, veszélyes.

- Vigyázz mit mondasz, Zémó! -Sam a fogai között szűrte a szavakat.

- Szimbólumokká, legendákká váltak. És akkor elkezdtünk megfeledkezni a hibáikról. Innentől pedig városok repültek és ártatlan emberek haltak meg. Emlékszel erre, igaz? -Barneshoz beszélt. - Fiatal katonaként küldtek Németországba, hogy megállíts egy őrült legendát. Szeretnénk olyan világban élni, ami tele van hozzá hasonló, őrült emberekkel? -hatásszünetet tartott, majd folytatta. - Ezért megyünk Madripoorba.