Elrabolva

Első nap Sp-ban

-Aludjunk Alex
Megölelem és pár perc múlva már mélyen alszok.

Az ébresztő hangjára ébredek. Nincs mellettem Alex ezen egy kicsit meglepődök de inkább nem foglalkozok vele. Átfordultam a másik oldalamra hiszen aludni akarok de ekkor Alex beront a szobába.

-Szépséges jó reggelt hercegnőm!
-Nemár Alex nagyon korán van
-Dehogyis már 8 óra van
-Mi?
-Bizony, na ülj fel csináltam neked reggelit
-De cuki vagy köszönöm

Tényleg nagyon kedves volt tőle, hogy reggelit csinált nekem és még ide is hozta.

-Mivel érdemlem én ezt ki?
-Jó kislány voltál tegnap éjjel-fogalmaz huncutan
-Alex fejezd be! Ez nem vicces
-Nem is azért mondtam
-Mi ez az izé?
-Tapas
-Furi de finom
-Örülök, hogy ízlik
-Mit szolnál hozzá ha neked is keresnénk valami munkát ma meló után?
-Az nagyon jó lenne! De.. még mindig nem beszélek spanyolul
-Mondtam már Belle, hogy én sem
-Beso-szólal meg és egy puszit nyom a szájamra, ebből rájöttem, hogy a beso az csókot jelent
-Mit kezdek én ezzel, bemegyek egy állásinterjúra majd random megszólalok, hogy beso?

Ezen alex csak egy jót nevet majd kimegy a szobából. Néha tényleg nem értem a férfiakat.

Mikor visszajön már befejeztem a reggelit amivel nagyon jól laktam. Ledob az ágyra egy rakat újságot és szórólapot.
-Válogass ami tetszik
-Mit szólsz ehhez?
-Na nee, most komolyan takarító 19 évesen?
-Ahhoz legalább nem kell tudnod a nyelvet
-Mit szólnál inkább ehez?
-Bébiszitter???
-Nagyon jól kereshetsz vele, biztos találunk olyat aki beszél angolul
-És a kölyök?
-Ő meg majd megtanít spanyolul-nevet gonoszan
-Nem is tudom Alex, nem rajongok a kisgyerekekért
-Ugyan már neked ez sima ügy lesz
-Nem hinném, hogy örülnének ha kiderülne, hogy egy gyilkos vagyok
-Nem vagy az! Ne butáskodj már

Bementünk a munkahelyére ahol félve néhány Hola-t köszöntem amikor odajött egy lány.

-Hola? Quien eres? - néz rám kérdőn
Én ebből csak az hola-t fogtam fel, viszont odajött hozzám Alex és valamit hablatyolt a csajszinak:
-Se llama Annabelle, es nueva aquí-én pedig kérdőn nézek rá, ez mit jelent? Erre Alex elmondta, hogy csak a nevemet mondta el meg azt, hogy új vagyok itt. Előre érzem ebből semmi jó nem fog származni. Szerencsémre a csaj visszament dolgozni.

-Ne legyél már ilyen feszült-szólal meg Alex
-Mégis hogyan? Elegem van
-An kérlek nyugodj meg
-Megyek sétálok egyet
-Vigyázz magadra
-Jó

Kicsit mérges voltam magamra, hogy miért jöttem ide és mégis mit fogok kezdeni magammal. Amikor kiléptem az utcára rengeteg sok ember nyüzsgögve sétált. Elindultam én is egy irányba és úgy döntöttem, hogy felfedezem a helyet. Már egy ideje sétáltam amikor megszólalt a telefonom. Ismeretlen szám volt, ezért haboztam de végül felvettem a telefont. Néhány másodpercig senki sem szólt bele de aztán még a vér is megállt bennem.

-Ann te vagy az? - szól bele az ismerős hang
Először ki akartam nyomni de a testem nem reagált.
-Ann?
-Igen..?
-Baszki úgy örülök, hogy meg van a számod, hol vagy most? Miért nem jöttél el meglátogatni minket? Cserben hagysz?
Eddigre már a könnyeim teljesen beterítették az arcomat, de válasz helyett csak kinyomtam a telefont. Túl zaklatott voltam ahoz, hogy ilyen állapotban beszéljek vele. Olivérrel.
A telefonomat a zsebem méllyére süllyesztettem és próbáltam a légzésemet egyenletessé tenni. Eközben a zsebemben a telefonon megállás nélkül rezgett ezért inkább kikapcsoltam hiszen úgysem adja fel. Végül úgy döntöttem, hogy hazamegyek de ezt először közölnöm kellett Alex-el. Mivel nem akartam visszamenni ezért csak írtam neki egy sms-t de sajnos ezért be kellett kapcsolnom a telómat. 17 nem fogadott hívás és 38 üzenet. Nagyszerű. Megnyitottam a gyorsan Alexet és röviden ennyit írtam neki:
Megyek haza, ne aggódj nincs semmi bajom, jól vagyok.
Ezután gyors léptekkel próbáltam visszaemlékezni, hogy merről jöttünk.

A házban nyugisan telt az idő, nem igazán csináltam semmit csak vártam, hogy Alexnek végetérjen a munkaideje. Már fél 3 elmúlt pár perccel de tudtam, hogy 5 óránál hamarabb tuti nem lesz itthon. Ezért úgy döntöttem, hogy főzök valamit mivel éhen halok és legalább ezzel elterelem a gondolataimat is egyúttal.

Már vagy fél órája főztem amikor kopogtak az ajtón. Először azt hittem, hogy Alex de aztán rájöttem, hogy ki az a hülye aki a saját házába úgy megy be, hogy kopog. Félve odacsoszogtam az ajtóhoz majd amikor elég bátorságot öntöttem magamba ahhoz, hogy kinyissam az ajtót és felkészüljek arra amit mélyen már tudtam. Eljött az ideje a találkozásnak...