Elrabolva

¿Paranoia vagy mégsem?

-Jó reggelt, mennyi az idő?
-Fhu neharahudj nem akartalak megzavarni titeket a.... nem tudom miben de vagy 5 perce csengetnek és a kapucsengőben látom hogy valami csávóka idegesen álldogál.
-Mivan??-kérdezem meglepődve de nem igazán érdekel még.... de később kideeült, hogy jobb lett volna ha nem nyitottam volna ajtót.

Éés dobpergéés... ott állt Alex. Gondoltam, hogy nem fogom megúsznu egy könnyen de arra azért nem számítottam hogy ilyen hamar megtalál. Reflexből rávágtam az ajtót ami így utólag éléggé bunkó volt de hát azt tettem amit pillanatnyilag jónak láttam. Erre Alex elkezdett ordibálni arról, hogy mit képzelek én magamról. Sofie eközben reggeli álmoskás fejjel pislogott, hogy mégis mi az isten történik. Na igen ezt én is szeretném tudni. Próbáltam összeszedni magamat úgyhogy úgyhogy kinyitottam az ajtót és helyzethez képest nyugodt mosolygós fejjel álltam az ajtóban.

-Te mégis mi a fenét művelsz? Mégis mi a francért jössz el egy olyan emberrel aki bajba kevert téged? Komolyan otthagytál úgy, hogy mindig ott voltam neked? Végre új életet tudtunk volna kezdeni de te ehelyett visszamentél a múltba. Ez mire volt így jó?- támadott le a kérdésével
-Figyelj Alex, először is sajnálom, hogy otthagytalak ezt tényleg nem így kellett volna csinálni. Viszont most elmondom neked, hogy én igy gondolom jónak és hidd el bennem is voltak kételyek de nem kell aggódnod. Sajnálom tényleg viszont mostmár nem szeretnék ezzel többet foglalkozni. Egyébként meg újrakezdtem az életemet és már te is a múlt vagy szóval akkor mennék vissza a múltba ha veled továbbmennék- vágtam neki vissza majd már nagyon abba akartam hagyni ezt az egészet és a hátam közepére nem kívántam Alexet.
-Na jó te neked teljesen elment az eszed Oliver teke beszélte a fejedet minden hülyeséggel. Ide figyelj ÉN akarok jót neked Ő csak kihasznál téged
-Alex légyszives menj innen és ne gyere többet szeretnék elfelejteni mindent ami a nevelőintézettel kapcsolatos és ebbe te is beletartozol-osztottam ki
-Ha nagyon ezt akarod de ne hidd, hogy ez így is lesz. Megteszek mindent, hogy bebizonyítsam az igazamat-majd othagyott

Kicsit meglepődtem a történteken de nem volt kedvem magyarázkodni Sofienak. Pont mire bezártam az ajtót szegény Oliver becsoszogott arra, hogy "mi ez a zaj".
-Csak a postás volt de rossz helyre küldte a levelet - na igen nem volt jobb ötletem a hazugságra de nem akartam neki elmondani az igazat. Természetesen Sofie ezen nagyon meglepődöt de vette a lapot szóval jó barátnő hívén falazott nekem
-Miért kell a postáshoz kettő ember?-tette fel a jogos kérdést és erre nem tudtam mit mondani de Sofie kimentett
-Tudom, nagyon gáz és nem szoktam hangoztatni de félek a postásoktól. Kiskori félelem, borzalmas. Néha elsírom magamat tőlük- ezen nem volt könnyű nem elröhögni magamat különösen Sofie arcát látván. Mivel Oliver nem volt a helyzet magaslatán mivel kissé másnapos volt így nem volt semmilyen más ötlete így hát elfogadta hogy Sofie retteg a postásoktól. Viszont megismertem benne egy újabb dolgot ami az, hogy mennyire elfogadó és ennek nagyon örülök hiszen a sok furcsa dolgaimat is elfogadja.

Ez után a nap nyugisan telt, Sofie dél körül hazament én pedig Olivert túlságosan láthatóan kerültem ami neki is feltűnt. Elsősorban azért kerültem őt mivel nem tudom mit mondhatnék a tegnap esti kis összebújásra, másodsorban pedig nem vagyok túl jó titoktartásban. Főleg egy ilyenben. Alex utolsó pár szava csengett a fülemben. Félek tőle, hogy nem ez volt az első alkalom, hogy megkeresett engem.

Este felé Oliver nem bírta szó nélkül hagyni ezt az egészet és rákérdezett.
-Valami baj van?
-Nem semmi-válaszoltam neki röviden ami igazából tipikus lány válasz ergo nem, semmi sincs rendben. De ezt Oliver úri fiú módjára pontosan tudja.
-Valami olyan dolgot mondtam amivel megbántottalak?
-Nem, csak fáj a hasam mert megjött és hangulatingadozásaim vannak- vetettem be utolsó ötletnek a havi bajok kártyát reménykedve, hogy ez beválik
-Hát jó, akkor veszek neked csokit meg chipset ha ez kell de akkor mondd meg legközelebb légyszives ne félj tőle. Tudod, hogy mindig segítek ha tudok.
-Ez nagyon cuki volt tőle egyébként-

Délután 5 körül Oliver elment vásárolni én meg bekuckóztam a szobámban és sorit néztem. Már a második évadját néztem a sorozatnak amikor csengettek. Miért csengetne Oliver a saját házába, sosem hagyja itthon a kulcsot mivel a garázshoz van nyitója az autó miatt. Itt kezdett az egész gyanússá válni és őszintén szólva beparáztam. Ezért inkább ki se mertem nézni az ablakon csak vártam, hogy feladja a csengetést.

De nem adta fel....

Sziasztook! Elkészült az újabb rész villámsebességgel remélem mindenkinek tetszett és kicsit izgibb lett a sztori, próbálta feldobni egy picit. Remélem mindenkinek jó napja van <3 Napi pozitív üzi mindenkinek: Ha mosolyogsz a jó emberekkel csodát teszel, a seggfejeket pedig az őrületbe kergeted <3