Anime Oneshots ♡Kérések Zárva!♡

Present Mic x student reader

death_lost_girl kérésére❣
A részben tanár-diák kapcsolat, enyhe erőszak és 14+os kifejzések is vannak, aki nem szereti ne olvassa tovább❗

-Hallottatok már az új diákról?
-Arról, akit azért rúgtak ki az előző iskolájából, mert ribanckodott?
-Meg mert lefeküdt a tanárokkal is?
-Elég gáz, hogy ilyesvalakit ide felvettek.
-Ugye, de elvileg erős, szóval....
-Na de akkor is, bemocskolja iskolánk hírnevét.
És efféle sutymorgások közepette haladtam végig a folyosón. Amúgy pont leszarom, miket pletykálnak rólam, mert teljesen igazak. Azért rúgtak ki az előző sulimból, mert lefeküdtem az egyik tanárral, és akkor mi van? Nem én vagyok az egyetlen akinek bejönnek a nála kissé idősebb pasik. Azért, hogy tisztázzuk, nem a hatvan éves nyugdíjas milliomosokra gondolok.
A folyosón megláttam új osztályfőnökömet, ezért odasiettem hozzá.
-Jó reggelt, sensei.
-Jobb reggelt, Név-san-motyogta a hálózsákos tanár.
-Akkor bemutat az új osztályomnak?
-Be.
-Vannak helyes srácok?
-Biztos.
-És tanárok?
-Biztos.
-Hmmm, csak azért, mert úgy hallottam vannak-vigyorogtam.
Amikor a teremhez értünk már nagyban tartott az óra.
-Bocs a zavarásért-nyitott be Aizawa én meg betipegtem mögötte.
-Aizawa-sensei, csak nem az új diákkal jött?-kérdezte izgatottan a bent lévő tanár, aki Ohmygod, de helyes volt. Meg is van az első kiszemeltem, mindenképpen megszerzem magamnaaaaaaak.
-Sziasztok, Teljes Név vagyok, és mostantól ide fogok járni. Remélem szép emlékeket szerzünk majd közösen-mutatkoztam be. A többség undorodva mért végig, míg az egyik kis törpének szinte folyt a nyál a szájából amint meglátott, na még mit nem, azért nekem is van ízlésem.
-Köszönjük Név-san, foglalj helyet-mutatott az egyik üres asztalra.
-Van egy hely ahova szívesebben ülnék-mértem végig a tanárt alsó ajkamat beharapva.
-Öhm, jó lesz az ott is-mondta végül kissé zavartan.-Present Mic vagyok.
-Értem, Mic-sensei-kacsintottam felé.
Ekkor még nem is sejtette mi vár arra akit meg akarok szerezni. Kezdjük ott, hogy szinte egy pillanatra sem hagytam békén. Minden szünetben felkerestem és kicsit sem félreérthető módon beszélgettem vele. Folyton zavarba jött szegénykém.
Egyik délután ketten maradtunk a teremben órák után.
-Sensei, nem lenne kedve kicsit szórakozni?-léptem közelebb hozzá.
-Nem értem mire gondolsz, Név-san.
-Ugyan nagyon is jól tudja-kezdtem el körözni mellkasán ujjammal.
-Nagyon szépen kérlek, hagyd abba és menj haza-emelte meg kissé a hangját, de ez sem riasztott vissza.
-De Sensei, tudom hogy ugyanúgy akarja mint én-hajoltam közelebb hozzá.
-Ezt itt és most fejezd be-lökött el magától.-Te egy tanuló vagy, én pedig a tanárod, közöttünk nem lehet kapcsolat és egyébként sem vonzódok a fiatal lányokhoz. Szépen kérlek, hagyj békén, mert nem fogok olyasmit csinálni egy kiskorúval amit később megbánok. Márpedig biztos megbánnám. Ha ennyire ki akarod elégíteni magad, akkor menj és keress valami fiatal fiút, de nekem többet a közelembe se gyere.

Megszeppenve néztem a a dühös szemekbe, amelyeket alig lehetett látni napszemüvegén keresztül. Szó nélkül vettem fel táskámat és szinte megszégyenülve kullogtam ki a teremből. Eddig még sosem utasítottak vissza, vagy ha meg is tették és lek*rváztak, akkor sem bántott ennyire. Ezzel a férfival komolyabb kapcsolatot akartam, nem csak olyat mint amilyen a többivel volt. Dehát úgyse kellek én senkinek sem.
Másnap délután mikor indultam volna haza, teljes elkeseredettségemben azt sem vettem észre hogy nekimentem valamelyik felsőbb évesnek.
-Hé, az ilyen k*rváknak, mint amileyn te is vagy, jobb lenne ha az irra elé nézne.
-Bocs, tahó-léptem volna el mellette de visszarántva erőszakosan a falnak nyomott.
-Ki is kell ám engeszteljél-vigyorgott gúnyosan.
-Engedjél el-ficánkoltam kezei közt, de nem engedett, míg társai mögötte röhögtek.
-Ugyan már, beked olyan mindegy kivel csinálod nem? Szóval legyél szépen engedelnes és csináld amit mondok. Éppeszű férfinak amúgy sem kellenél, ha egy kicsit maga mellé is venne akkor is eldobna, mert nem érdemelsz többet-sziszegte.
-Még mit nem-köptem arcon remélve hogy segít, de nem jött össze. Amikor már minden veszni látszott, egy köhécslő hangot hallotam meg.
-Khm, valami baj van fiatalok?-egyből felismertem Present Mic hangját, így megkönnyebbülten felsóhajtottam
-Dehogy is, már itt sem vagyunk, Sensei-gyorsan elhúztak, én meg mivel lábaim rettenetesen legyengültek, csak lecsúsztam a fal mellett.
-Jól vagy, Név-san?-kérdezte kedvesen.
-Ne legyen velem ilyen kedves-bőgtem el magam.-Igazuk voholt, nem kellek senkinek. Kész csődtömeg vagyok. Igaz higy eddig minde kivel csak egyéjszakás kalandot akartam, de ez önnel más volt.
-Tessék?-lepődött meg teljesen.
-Szeretem magát. Nagyohoooon.
-Na, ne sírj,Név-san-pólója ujjával, letörölte könnyeimet.
-Szip, minden jogom meg van hozzá, szip.
-Én is szeretlek.
-Tessék?-most nekem esett le az állam.
-Ha tényleg egy komolyabb kapcsolatot szeretnél, állok elébe. De ezt titokban kell tartanunk amíg el nem ballagsz.
-Igen, mindenképpen-ugrottam nyakába boldogan.
-Azért légyszi ne fojts meg-tolt el kissé magától, de csak azért, hogy végre már, megcsókolhasson. Istenem, a mennyekben éreztem magam.
-Ezt nem kéne ennyire feltűnően csinálni-mondta egy hang a fejemben, ami kísértetiesen hasonlított Aizawáéra. Ekkor valami beárnyékolt minket.
-Oh, Aizawa.
-Sensei-ijedtem meg.
-Nyugi, titokban tartom, de legközelebb ne ennyire nyilvánosan-mondta, majd elgurult, a sárga hálózsákjában.
-Wow, erre nem számítottam-nevetett fel Present Mic.
-Hát őszintén én sem-kuncogtam.
-Na de most hazakísérlek.
-Benne vagyok-pattantam fel, hűségesen követve, nehogy bárki félreértse, félreérthetetlen kapcsolatunkat.