Ne engedj el! [befejezett]

harmadik fejezet

•Lizzy szemszöge•

Körülbelül húsz perc múlva megérkezünk egy három szintes házhoz. Házhoz? Inkább olyan mint egy kisebb szálloda. A felhajtón kocsik sorakoznak egymás mellett parkolva. Nem , ezzel nem vendégek jöttek. Ezek az autók mind az itt élő emberek tulajdona. Tudtam , hogy vannak gazdag gyerekek a suliba na de , hogy ennyire gazdagok. Ez kicsit idegességgel tölt el miközben kiszállunk az autóból.
Megigazítom a toppom ami kicsit feljebb csúszott a kelleténél.
Sarah belém karol majd elindulunk a nagy bejárati ajtó felé.
Felesleges kopogni vagy akár csengetni is ,hiszen a zene úgy dübörög , hogy talán még három utcával alrébb is lehet hallani.

Amint belépünk megszédülök egy pillanatra. A zene hangos , diszkófény áradat és diákok tömege vesz minket körül. Kicsit beljebb megyünk és egy srác belenyom a kezünkbe egy-egy piros papirpoharat.
Sarah belekortyol míg én kiöntöm egy virágra a bejárati ajtó mellett.

-Nagyon hangos a zene!-kiáltom oda Sarahnak.

-Ez így normális! Gyere menjünk táncolni!

Átverekedjük magunkat egy sor tinin akik egymás szájába vannak.

Nekem semmi kedvem ehez az egészhez. Állunk a táncparketten körülöttünk mindenki táncol , majd egy srác lép oda és elviszi magával a legjobb barátnőmet táncolni.
Elég kínos itt ácsorogni egyedül ezért úgy döntök megkeresem a konyhát.
A konyhába a pompomlányokat pillantom meg mire gyorsan irányt váltok fel az emeletre.

Benyitok egy szobába de alig látok olyan sötét van. Beverem a lábam mire felszisszentek.

•Nate szemszöge•

Elég uncsi a buli ezért az egyik szobába ülök egy üveg whiskyvel amikor látom hogy kinyílik az ajtó.
Hallom ahogy beüti az illető a lábát mire felkapcsolom az iroasztali lámpát.
Először nem látom a lány arcát csak a hosszú szőke haját.
Felállok és odalépek.

-Jól vagy? -kérdezem mire rám néz.

-Te? Ezt nem hiszem el!-ingerülten nevetni kezd.-Miért vagy ott mindenhol?-kérdezte.

Basszus ez a csaj most komolyan dögösen néz ki.
Oké eddig sem volt csúnya de sosem érdekelt nagyon.

-Ezt én is kérdezhetném. Mit keresel itt? Soha nem láttalak még egy buliban sem. -közben a szememmel lassan végigmérem.

-Semmi közöd hozzá! Ott és akkor vagyok amikor akarom!- megfordul és kiviharzik az ajtón én meg utána megyek.
Vagyis mennék de akkor Olivia toppan elém.

-Vele voltál? Kiez?- teszi fel sorban a kérdéseket miközben Lizzy után mutat.

Majdnem azt mondtam semmi sem történt de akkor eszembe jutott, hogy végülis megcsalt..

-Lehet.- látom hogy féltékeny lesz.

-Ilyen könnyen elfelejtettél?- a keze a mellkasomra teszi majd lejebb csúszik.

Elrántom magamtól és szó nélkül otthagyom.
Az udvarra megyek levegőzni mert a hányinger rámjött ettol a ribanctól.
Leülök a medence szélére és elgondolkodom mit is keresek itt. Unom. Egyszerűen már unom a folyamatos bulikat amik mindig ugyan úgy végződnek.
Felszedek egy csajt hazaviszem , megfektetem és ennyi.. de most ehez sincs kedvem.
Mi a franc van?

Amint hazaérek felmegyek a szobába. Meglátom, hogy anya szobájának ajtaja nyitva van ezért bekopogok.

-Bejöhetek?- kérdezem az ajtóban állva.

-Persze kicsim. -nézett rám anya , aki az ablak előtt ült egy fotelben és kifelé meredt.

Leguggoltam elé és egy pillanatra rám nézett majd újra az ablak felé fordult.

-Mondd , hogy vagy? Mit csináltál ma?

-Apád kedvence volt a tél. A hóesést imádta. Emlékszel amikor kicsi voltál és egy óriási hóembert szerettél volna építeni? De azon a télen nem esett a hó.

-Anya... -szolongattam.

-Nincs jó napja. -szólt Grace az ajtóból.

-Igen..- feláltam adtam neki egy puszit.
-Jóéjt anya. -suttogtam majd kijöttem a szobából, bezárva magam után az ajtót.

-Neked is jó éjt Grace. -a nő kedves mosollyal megköszönte majd el is ment vissza a földszintre.

Fűrdés után az ágyon fekve csak forgolódom majd jön egy üzenetem.
A telefon után nyúlok.
Zack irt.

Zack: Haver!! Egész buli alatt Olivia azt kérdezgette jársz e azzal a lánnyal! Majd megőrült a féltékenységtől. Amúgy kivel voltál?

Én: Majd holnap.

Letettem a telefont majd elgondolkodtam.
Szóval ennyire féltekény volt? Talán bosszút kéne állnom. Na de , hogy?
Gondolkodtam majd beugrott a megoldás!!

•Lizzy szemszöge•

-Akkor holnap! -elköszönök Sarahtól majd a táskámba kotorászom a házkulcsot.
Óvatosan fordítom el a zárat majd ennél is óvatosabban megyek fel a szobámba , nehogy felébresszem apát.

Megnézem jött-e visszajelzés azokról az állásokról amikre délután jelentkeztem. Ötből négy elutasitást kaptam , az ötödikben pedig annyit irtak másnap reggel értesítenek. Nagyon remélem, hogy sikerül.

Miközben az instát böngészem csörögni kezd a telóm. Ismeretlen szám.
Ilyenkor? Hajnali kettőkor? Ki lehet az?
Végül felveszem.

-Halló? -szólok bele kicsit bizonytalan a hangom.

-Lizzy? Nate vagyok. Ne tedd le!

-Mit akarsz? Honnan tudod a számom?- teljesen eluralkodik rajtam a gyűlölet.

-Volna egy ajánlatom.- Kezdi

-Milyen ajánlat? Miről beszélsz?

-Amikor Olivia látta, hogy együtt voltunk a szobába teljesen megőrült. Féltekeny volt!

-És? Ez engem szerinted érdekel? Na szi..

-Várj! -vág a szavamba.
-Játszuk el, hogy egy pár vagyunk. Azt akarom , hogy féltékeny legyen amiért megcsalt. Persze ha akrod fizetek is neked csak..

Kinyomtam a telefont.
Mégis mit képzel magáról? Ezek mindent pénzzel akarnak irányítani, még az embereket is..
Reggel hamar kelek mivel nem sikerült sokat aludnom.
Lemegyek apához aki megint az asztalnál ült a számlákkal.

-Jóreggelt a világ legjobb apukájának!

-És a világ legszebb lányának is!

-Ne aggódj apa , ma várok egy visszajelzést , és biztos vagyok benne , hogy megkapom a munkát!- biztató mosollyal nézek rá.

Amikor visszamegyek a szobába megnézem az emaileket.
"Tisztelettel értesítjük, hogy nem önre esett válsztásunk..."

Elfogott a csalódottság.
Pénzre van szüksége apának és én segíteni akarok.
Ülök és gondolkodom mire mély levegőt veszek és tárcsázom Nate számát.
A második csengésre fel is veszi.

-Benne vagyok!- szólok bele majd azzal a mozdulattal le is teszem..