Ne engedj el! [befejezett]

hetedik fejezet

•Nate szemszöge•

Beültettem Lizzyt az autóba. Nem tudom miért de olyan dühös vagyok most rá... francba!!

-Én nem akarok elmenni!

-Mennyit ittál?- kérdeztem de nem néztem rá hanem beinditottam az autót.

-Ki vagy te az apám? Hagyj már békén!

-Most olyan vagy mint egy kisgyerek!

-És? -vonta meg a vállát.

-Istenem adj türelmet! -motyogtam.

Útközben arra leszek figyelmes, hogy Lizzy elaludt.

-Most mégis mihez kezdjek veled?-oldalról rapillantottam.
A haja kócos volt , a sminkje elkenődött de még igy is elég gyönyörű...
Végül döntésre jutok. Nem vihetem így haza az apja kinyirna engem őt meg szobafogságra ítélné. Nincs más választásom minthogy haza viszem hozzánk.

Tizenöt perc múlva le is parkolok a ház előtti felhajtón. Óvatosan a karjaimba veszem a lányt majd felviszem a szobámba. Leteszem az ágyamra majd leülök az ágy szélére.
A haja szétterűl a fekete lepedőn. Elseprem az arcából mire valamit motyog.
"Nate...."
Megérintem a hajat és az arcát is megakarom...

"SZEDD MÁR ÖSSZE MAGAD EMBER"
mondta egy belső hang ami visszarántott a valóságba. Felpattantam az ágyról és a fűrdőszobába mentem zuhanyozni, hátha attól kitisztulnak a gondolataim.

•Lizzy szemszöge•

Amikor kinyitom a szemem mindent homályosan látok de pár pillanat múlva világossá válik minden.
Valaki keze a derekamon az enyém az övén és érzem a lehelletét is.
Nate az.

-Basszameg! -sziszegem majd óvatosan kibújok a karjai közül.
-Mi a..? Hogy kerültem ide? -kérdezem magamtól és gyorsan kiosonok a szobából.

-Szia! -szólt egy hang a jobb oldali szobából.

-Jóreggelt. Ön Nate anyukája? -léptem közelebb az ajtóhoz.

-Igen drágám. Gyere csak be.

Bementem a hatalmas szobába aminek két oldalról is voltak ablakai. Szép, tiszta és fényes volt. Mindkét abalak a hátsó kertre nézett.

-A fiam barátnője vagy?-kérdezte miközben nem vette le rólam a szemét.

-Ömmm.. mondjuk..

Nem akarok Nate anyjának hazudni , de valószínűleg ha Nate elmondta volna neki a kamu kapcsolatot nem kérdezné , ilyen nagy komolysággal , hogy járok e a fiával.

-Örülök. Végre talált egy lányt.-kinézett az ablakon majd vissza rám.
-Milyen szép az idő kint.

-Ahoz képest, hogy Február van igen elég szép.

-Jó lenne egyet sétálni. -hajtotta le a nő a fejét.

-Miért nem megy ki? Ha nem akar egyedül szívesen kimegyek önnel.-ajánlottam fel.

-Nagyon rég nem voltam kint...pontosabban amióta meghalt a férjem.

Közelebb metem majd leguggoltam elé.
-Szerintem a férje örülne ha kimozdulna. Tudja biztos vagyok benne , hogy mindig önnel van és vigyáz magára.
A nő szemei könnyesek lettek és egy lágy mosolyt villantott rám.

-Rendben. -bólintott.
Feláltam és a nő belém karolt.

-Nem muszáj sietnünk. -biztattam.

A kert hatalmas és gyönyörű. Kicsit hideg van így kora reggel érezni a telet ,de mintha már látni lehetne a tavasz első jeleit a fákon.
A kert végében van egy hatalmas üvegház és egy hatalmas fa is.
Nate anyukájaval leültünk az üvegház melletti kis padra.

-Köszönöm.- fogta meg a kezemet és lágy tekintettel nézett rám. Hálás volt azthiszem..

-Én nem tettem semmit.

-Többet tettél mint bárki az elmúlt években. Senki , még a saját gyerekeim sem tudtak rávenni arra, hogy elhagyjam a házat. De benned van valami különleges. Kezdem érteni miért téged választott a fiam.

Nem értheti. Ez mind csak színjáték. Kamu az egész. Gondoltam magamban de nem volt szívem összetörni a nőt ,aki pár perc alatt a szívembe lopta magát.

•Nate szemszöge•

Felébredek és Lizzy sehol. Várjunk egyeltalán miért nem aludtam egy másik szobában? Nem, végülis ez az én szobám.. nem is értem..
Gyorsan felkapok egy farmert és egy fekete pólót. Elindulok lefelé a lépcsőn de vissza is fordulok.
Anya szobájának ajtaja nyitva.

-Anya? -bekopogok de nem ad választ.

-Lent van a kertben.- lép mögém Grace kezében a szennyes kosárral.

-Várjunk. Kiment a házból?

-Igen , a barátnőd rávette egy kis sétára. Én mondom neked angyal ez a lány.

Az ablakhoz rohanok és anya tényleg kint van. Az üvegház melletti kis padon ülve beszélget Lizzyvel.
Én ezt alig hiszem el. Érzem, ahogy könny szökik a szemembe miközben az ablakból figyelem őket.
Amint meglátom, hogy felállnak rohanok is lefelé.

-Anya! -tettem a kezemet a szám elé.
-Alig hiszem el! Kint voltál?

-Igen kicsim. -halkan nevet egyet. -A barátnőd rátudott venni egy kis sétára. -Lizzy felé fordul.-Mégegyszer köszönöm drágám.

Lizzyre nézek aki rám pillant de egyből el is kapja a tekintetét.

-Grace, kérlek kísérd vissza anyát a szobába.

-Lizzy drágám!-Anya a lépcső tetején megállt és visszanézett.-Kérlek még làtogass meg.

-Úgy lesz. -válaszolt Lizzy mosolyogva.

-Nem is tudom mit mondjak... Én... Köszönöm. El sem hiszed ez mekkora lépés volt neki.. -magyaráztam.

-Semmiség. -Komolyabb az arckifejezése.-Haza tudnál vinni?-kérdezte.

-Persze , máris hozom a kulcsokat..