harmincadik fejezet

3.5K 117 13
                                    

• Lizzy szemszöge •

Nate az egyetlen aki képes úgy megérteni ,hogy minden egyes porcikám beleremeg.
Lehúzza rólam a nadrágot , majd a bugyit is. Felülök leveszem magamról a pólót majd megcsókolom. Nate feláll és ő is leveszi magáról a felsőt , én pedig lerántom róla a nadrágot.

- De türelmetlen valaki. - nevetett.

- Csak mert már ezer éve erre várok! - csókolt meg a szoba közepén.

• Nate szemszöge •

Lizzy letérdel előttem majd a szájaba veszi a cerkámat.

- Ohh baszki! - nyöszögtem. - Aztakurva! - kapkodva vettem a levegőt majd pár perc után megfogtam Lizzy állát ,és lassan felegyenesedett előttem. Megcsókoltam újra és újra utána pedig az ágynak döntöttem.
Egyre lejjebb haladtam majd szétfeszítettem a lábát és a nyelvemmel kényeztettem. Lizzy teste megfeszült és nyöszörgött. Egyik kezével a hajamat a másikkal pedig a lepedőt markolta.
Miután végeztem, egy határozott mozdulattal már benne is voltam. Nem szexeltünk hanem szeretkeztünk. Minden porcikánk össze volt hangolva , és ennél jobb eddig, még sosem volt.

Pár órával később felébredtünk , egymás mellett. Lizzy a mellkasomon feküdt a kezeim pedig ölelték.
El sem hiszem, hogy képes voltam előtte másokkal is lenni.
Vele egyszerűen minden jobb és szebb. Mindennek van értelme még a legapróbb dolgok is óriásinak tűnnek.
Lizzy szemei a legszebbek amibe csak belenézhetek. Ha ő szomorú akkor én még szomorúbb vagyok. Ha ő szenved én megjobban szenvedek. Ha ő boldog akkor pedig én vagyok a legboldogabb.
Soha nem hittem , hogy megérdemlem az ilyen boldogságot , de most , hogy már tudom mi is az igaz szerelem nem akarok nélküle élni.

- Maradj itt egész nap. A nagyi nem jön haza holnapig. - szólalt meg .

- Rendben. - pusziltam meg a feje búbját. Persze , hogy maradni akarok. Legalább egy napunk legyen ami teljesen csak a miénk.

Nyolc után kikászálódtunk az ágyból és a fürdőszobába vettük az irányt.
Lizzy megengedte a kádat és együtt fürödtünk. A szívem tegnap este óta őrűlten gyorsan ver , félek hogy még a végén szívrohamot kapok emelett a lány  mellett.

- Mit akarsz mit csináljunk ma? - kérdeztem , és a vállát simogattam.

- Hmmm nem is tudom. Igazából mindegy ha velem vagy. De éhes vagyok, szóval először együnk.

- Jó ötlet. - helyeseltem.

Fürdés után a konyhában Lizzy sürög forog. Éppen a rántottát csinálja amikor hátulról átkarolom és a fejem a vállálra hajtom.

- Nate igy nem tudok koncentrálni , még a végén odaég. - panaszkodott. Hátra simitottam a haját és megcsókoltam a nyakánál azt a pontot amit csak én ismerek. - Nate.. - nyöszögte.

- Hmmm? - ennyit mondtam. Lizzy elzárta a gáztűzhelyet a tojás alatt és felém fordult. Megcsókolt én pedig a konyhapultra emeltem , mire leesett egy pohár. - Basszus. - nevettünk egyszerre. - Imádom ahogy nevetsz.

- De nyálas vagy korán reggel. - csipkelődött.

- Mégis mit tehetnék? Nem bírok betelni veled. - vontam meg a vállamat.

Délután négy körül járhatott az idő, amikor éppen befejeztünk egy filmet. Tele ettük magunkat popcornnal , aminek a fele a padlón hevert.
Nem is emlékszem a filmre mért végig Lizzy figyeltem.

- Ez annyira szomorú volt! - pigyergett és kifujta az orrát.

- Nagyon. - sóhalytottam mire rám nézett.

- Nem is nézted! - dobta nekem a párnát.

- Mégis miért a filmet nézném amikor téged is nézhetlek? - dobtam le a párnát a földre. - Gyere ide! - tártam szét a karomat ő pedig odabujt.

- Szerinted mi is így együtt fogunk megöregedni mint a pár a filmben?

- Remélem igen. Nem akarok soha mással lenni csak veled! Érted? - fogtam meg az arcát. - Veled szeretnék családot , gyerekeket, és élni. Előbb akarok meghalni nálad mert nélküled nem tudnék élni.

- Ne mondd ezt. Én sem tudnék nélküled. - ölelt szorosan.

Igazából sokszor elképzeltem már , hogy együtt élünk. Ahogyan a gyerek zsivaj betölti a házat. Lizzy mellett ébredni minden reggel és minden este mellette feküdni le.
Együtt nézni ahogyan a gyerekeink felnőnek, majd szerelembe esnek, sírnak,nevetnek és nekik is külön családjuk lesz. Látni az unokáinkat játszani , majd venni egy kis faházat távol mindentől , mindenkitől és végül együtt kéz a kézben megöredeni és közösen az út végére érni.

• Lizzy szemszöge •

Halálosan szerelmes vagyok ebbe az emberbe. Nate Adams a szőke herceg fehér lovon akiről kislányként álmodtam.

Megtalálni a szerelmet az életben az egyik legszebb dolog. Elveszíteni pedig a legfájdalmasabb.

- Mit szólnál ha elmennénk vacsorázni? - dobta fel az ötletet.

- Menjünk,farkas éhes vagyok!

- Most tömtél be egy csomo popcornt.

- Ha ha ha. Nagyon vicces! - dúrcás arcot vágtam. - Megyek elkészülök.

- Én pedig most elmegyek a hotelba , átöltözni. Hétre visszajövök. - kikísértem az ajtóig és néztem ahogy beszáll a liftbe.

A szobába mentem és keresgélni kezdtem a szekrénybe.

- Mit vegyek fel? - magamban beszéltem annyira izgatott voltam.
Újra lefürödtem és begöndörítettem a hajamat. Végül találtam egy ruhát amit a nagyival vettünk, de még nem volt rajtam. Viszont tényleg szép szóval nem bánom ezt fogom ma este felvenni.
Kereken hét óra volt amikor Nate kopogott.

- Megyek! - felkaptam a táskat , lekapcsoltam a villanyokat és nyitottam is kifelé az ajtót.

- Wow! Gyönyörű vagy! - húzott magához Nate. - Ne is menjünk sehová sokkal jobb ötletem van! - kacsintott.

- Na persze! Nem azért készültem el! - a táskámmal a melkhasára csaptam és bezártam az ajtót.

- Hölgyem? - nyújtotta a karját mire belekaroltam.

Egy kis utcában voltunk amikor:
- Lizzy? Nate? - állt velünk szemben James. Megszoritottam Nate kezét.

- James? - kérdeztem vissza.

- Szóval ő a nagy szerelmed? - szegezte nekem a kérdést. - Napokig a bolondját járattad velem előtte? Te meg..- nézett Natere. - Lily tegnap óta csak sír miattad! Lizzy óriásit csalódtam benned! Érte eldobnál mindent?

- Fogd vissza magad öregem! - Nate tett egy lépést előre.

- Ahh a hős szerelmes! Tudod,hogy egészen tegnapig Lizzy soha nem beszélt rólad? Ha nem jelentel volna meg belém szeretett volna! - provokalta James Nateet aki begurult és behúzott Jamesnek egy hatalmasat.
James nem habozott egyből vissza ütött , majd Nate újra és igy folytatódott.

- Hagyjátok már abba! - Próbáltam közéjük állni amikor James meglökött és elestem.

- Most megöllek! - támadt neki Nate még hevesebben és James a földre terült. Nate csak ütötte.

- Nate kérlek! - kiabáltam torkom szakadtaból sírva.

- Takarodj! Soha többé ne gyere a közelébe különben esküszöm, hogy megöllek!! - ordította Nate ,mire James nagynehezen feltápászkodott a földről és elment.

- Jól vagy? - rohant oda hozzám és csak akkor láttam ,hogy vérzik a szája sárka és egy hatalmasat kapott a jobb szemére. - Lizzy? Jól vagy? - fürkészte az arcomat.

- Igen. De neked a szemed...istenem nagyon fáj? - óvatosan megérintettem mire felszisszent.

- Nem vészes. - felsegitett a földről majd fogtunk egy taxit és hazamentünk.

Ne engedj el! [befejezett]Where stories live. Discover now