Only Angel

ten

Reggel nem Luke-al mentem, sőt Harry vitt sulihoz, amire sokan fel is figyeltek. Mivel hűvös volt így pulcsimat szorongatva mentünk be a suliba. Első órám nem vele volt együtt így elváltunk egymástól, én pedig balszerencsésen indultam tesihez.

Mikor már az ötödik körömet futottam valaki csatlakozott hozzám.

-Akkor most mi van veled meg Harryvel?-tért rögtön a lényegre.

-Figyelj Luke ez bonyolult..-kezdtem bele.

-Aha, miért is? Egy bunkó szemétláda az a csávó. Csak meg akar fektetni.-mondta. Mire felvont szemöldökkel néztem rá.-Mitől gondoltad meg magad?

-Figyelj történt vele valami megrázó, én meg ott voltam neki, a barátok ezt teszik.

-Ti nem vagytok barátok!-vágott bele megint a szavamba.

-Hát ne haragudj Luke de ezt nem te döntöd el!-emeltem meg én is a hangom.

-Mit mondott neked?-kérdezte.

-Hogy meghalt a nagymamája!-vágtam rá rögtön.

-Hát ezt nem hiszem el.-túrt idegesen a hajába.-Már több mint két éve meghalt!

-Mi? De ő azt mondta nem rég volt. Lehet a másik mamája az..

-A másik már akkor sem élt amikor még meg sem született. Haverok voltunk, tudod dumálgattunk.

-De akkor is meghalt!-próbáltam menteni Harryt.

-Aha, és két évvel ezelőtt, pont így lett a fél suli az ágyában. Majdnem minden lányt megfektetett, ezzel a kis: ,,Jajj meghalt valakim olyan szomorú vagyok" szövegével.

Döbbenten hallgattam. Ez tényleg így lenne? Nem értettem semmit. Gyorsan lefutottam a maradék körömet majd faképnél hagyva Luke-ot, elmentem vissza öltözni.

-Szóval két éve meghalt mi?-támadtam le Harryt rögtön ahogy odaértem a szekrényéhez ami előtt állt. Felvonta a szemöldökét majd méllyen a szemembe nézett.

-Miről beszélsz?

-Luke elmondta.-feleltem szűkszavúan. Mintha megértett volna valamit.

-Jó, de ettől függetlenül nincs már mamám.-világított rá a lényegre.

-De azt mondtad, hogy nem rég.-kezdtem ideges lenni.

-A tíz év az régi, a kettő az nem olyan régi.-vigyorgott.

-És talán azt vártad hogy majd lefekszem veled?! Hogy hűha úristen Harrynek meghalt valakie, elég régen most ezért lefekszem vele!-hangsúlyoztam ki a a régent.

-Mondjuk nem lett volna olyan rossz.-vigyorgott még mindig, de már inkább gúnyosan.

-Te egy tapló seggfej vagy.-szűrtem ki a fogaim között a szavakat.-Én meg bedőltem neked!

-Nem kell túl játszani.-nevetgélt.

-Hihetetlen vagy!

Dühösen meredtem rá majd ott hagytam. Nem is próbált utánam jönni. Hogy lehet valaki ilyen szemét? Bosszút akarok, én nem vagyok olyan aki ezt annyiba hagyja. De most semmiképpen nem volt hozzá energiám, sőt őszinte leszek, ez elszomorított, nagyon. Én tényleg próbáltam jóba lenni vele. Ráadásul már kezdtem megkedvelni. A szomorúságom hirtelen átcsapott még nagyobb dühbe.

Így mentem végig a folyosón, mikor beleütköztem valakibe. Felnéztem rá.  Luke volt. Nem tudom, hogy pontosan mi történt mert túl gyorsan mentek végig a dolgok, de egyszer csak sírva fakadtam. A kék szemű fiú a karjaiba zárt. Percekig álltunk ott. Így akartam maradni. Biztonságot nyújtó karjaiba borulva. A folyosó már üres volt, csak az én szipogásom hallatszott.

Óvatosan eltolt magától majd elővett egy zsebkendőt, és a szemembe nézett

-Gyere, elviszlek valahova ahol garantáltan jobb kedved lesz.-mondta, majd kézen ragadt, nekem meg hirtelen kavarogni kezdett a gyomrom a pillangóktól.