Tedd meg!

16.rész

Jimin szemszög:

Nem értettem a helyzetet. Nem gondoltam hogy ilyen helyzetben is fogom látni. Talán Lu-Khim asszonynak igaza volt, tényleg el van veszve legbelül. Haragudnom kellene rá azért amit tett, hisz megkínzott. Próbálok eltekinteni tőle, de nagyon nehéz. Megsajnáltam...Nagyon is. Nem tudom min megy keresztül, de rossz őt így látni. Igaz, alig ismerem, de amióta itt vagyok, azóta más lett a vélemények szerint. A szívemre hallgattam jelen pillanatban, nem tudom hogy meg-e tudok neki bocsátani.

-Mi történt?-kérdezem halkan, már csak szipogását lehet hallani.

-Megöltem az apámat.-mondja ezt semmi érzelem nélkül a szemembe, amik kigülledtek.

-Mit csináltál?-kérdezek vissza ijedten.

-Rossz szavakat mondott rád...és miatta bántottalak...-mondja lehajtva fejét.

Pár percig nem szólalt meg egyikünk se, de muszáj voltam megtörni a csendet.

-Menj fürödj, aztán feküdj le. Rád fér.-nem szól semmit csak elindul az emeletre, de egy pillanatra megáll és visszanéz.

-Nem jössz?-kérdi felhúzva egyik szemöldökét.

-De..-indulok el én is, csak az én szobámba és az ottani fürdőbe.

A tükörnél megállok és meztelen testemet nézem. A vágások nyomai megmaradtak. Az ujja nyomai nyakamon díszelegnek. Néhány kék-zöld foltot látok.

Amit nemrég mondott...elgondolkodtatott. Hogy lehet ilyet csinálni? Bármennyire is utálnám az apámat, azért nem ölném meg. Itt viszont másképp megy az élet úgy látom. Beálltam a zuhany alá és jó meleg vizet folyattam magamra, felsóhajtottam és gondolkozni kezdtem. Nem tudom hogy meg-e tudok neki bocsátani. Egyszer biztos elmondja mi történt vele az elmúlt időszakokban, de nem tudom mikor jön el ez az idő. Remélem minél hamarabb. Amíg nem bízom benne teljesen, addig nem tudok neki még egy esélyt adni. Még mindig félek tőle, hiába nem látszik.

A zuhany alól kiszállva megtörölköztem, felvettem egy alsót és egy nagyobb fehér pólót. Így léptem ki a fürdőből de arra nem számítottam hogy vendégem is lesz. Jungkook ott feküdt az ágyamon betakarózva és engem nézett. Várta hogy befeküdjek mellé.

Lassan közelítettem meg és néztem őt. Haja még kissé vizes volt, csak egy alsó volt rajta így kissé pirultan fordítottam el a fejemet. Felemelte a takarót és várta hogy odafeküdjek, kis hezitálás után végül bebújtam mellé és leojtottam a villanyt. Éreztem ahogy kezei derekam köré fonódnak, de nem szóltam neki, jól esett most egy kis törődés.

-Sajnálom amit tettem..Remélem minél előbb meg tudsz bocsátani.-suttogja hajamba.

-Nem tudom meddig fog tartani...de nem most lesz.-suttogom a semmibe.

-Megértem..

Nem tudtam aludni és ahogy hallottam a derekamat ölelő sem.

-Mesélsz magadról?-kérdezem reménykedve, ötlet híján.

-Mit szeretnél tudni?-suttog még mindig, közben én szembe fordulok vele de kezét nem veszi le rólam és úgy néz le a szemembe.

-Bármit.-mosolygok biztatóan.

-A teljes nevem Jeon Jungkook, 23 éves vagyok, mondhatni egyedül élek. Azaz a személyzettel és a bejárónőmmel aki nagyon fontos nekem. Van egy öcsém. És mint már tudod, ennek a maffiának a vezetője vagyok.-mosolyog rám ő is.

-Az öcséd hol van?-kérdezem még mindig mosolyogva, de neki lehervad az arcáról.

-Meghalt.-mondja halkan.

-Bocsánat..-azt hiszem többet nem hozom fel.

-Hagyjuk.-mosolyog újra.

-És..anyukád?-mosolya újra lehervad, ez nem igaz!

-Ő is meghalt...

-Tényleg bocsánat...hagyjuk ezt a témát! Kérdezz te!-mosolygok újra.

-Mindent tudok rólad.-mosolyog önelégülten.

-A-a! Nem tudod mi a kedvenc színem!-mosolygok most már én is jobban.

-Lila, rózsaszín, baba kék.

Meglepetten nézem míg ő csak vigyorog.

-Hobbim?

-Éneklés és táncolás.

-Legjobb barátom?

-Kim Taehyung.

-Milyen halam van? Ami már valószínűleg elpusztult.

-Egy aranyhal, amit még a szüleidtől kaptál pár éve. És ami él és virul mert küldtem rá embereket a kis Luigi-ra.

-Köszönöm!-vigyorgok képébe.-Na jó. Ezt tuti nem fogod tudni! Mi a kedvenc édességem?-húzom fel szemöldököm.

Kicsit elgondolkozik aztán bizonytalanul megszólal.

-Valami keksz?-kérdezi reménykedve.

-HAH. NEM! A palacsintaaaa.-húzom önelégült vigyorra a szám.

-Na jó, megfogtál. Megvan hova viszlek holnap. De most már aludjunk, holnap egy rakat palacsintát fogunk enni egy nagyon jó helyen.

Mosolyogva bújok jobban mellkasába és alszok el egy perc alatt ahogy ő is.