Tedd meg!

17.rész

Jimin szemszöge:

Reggel nem éreztem a karokat a derekam körül, az egész ágyat végigtapogatóztam de semmi. Gyorsan felültem és körbenéztem, sehol senki, az ablak nyitva és olyan 9 óra körül lehet. Kinyújtóztatom nagyjából végtagjaimat és megpróbálok erőt venni magamon ahhoz hogy felkeljek a kényelmes alvóhelyből. Nagy nehezen mikor felállok utam nem a fürdőbe vezet mint minden reggel hanem elindulok megkeresni a feketeséget. Az irodájában nem volt, se a fürdőben, a nappalit már megnéztem így már csak a konyha maradt. Mi meglepő hogy ott sincs! Helyette egy sürgő-forgó asszonnyal találom szembe magam.

-Jó reggelt!-mosolyog rám kedvesen.

-Magának is!-viszonozom mosolyát hisz megérdemli. Leülök az asztalhoz és már hozza is a reggelit egy bögre kakaóval. Igen, egy felnőtt férfi kakaót iszik.

Hasam hangos korgása miatt rögtön neki is állok és 10 perc alatt el is pusztítom az adagot.

-Köszönöm!-mosolygok a nőre aki oly sokat segített nekem.

-Ugyan!-elveszi előlem a tányért és a bögrét és neki is áll a mosogatásnak.

Viszont egy dolgot még mindig nem tudok.

-Jungkook hol van?-kérdezem feljebb tornázva magam a széken.

-Korán reggel be kellett mennie, de ha jól hallom most jött meg.

Rögtön az ajtó felé nézek ahol meg is látom az elegánsan kiöltözött férfit. Kezében egy csokor fehér rózsa van, amit felém kezd el hozni.

Odanyújtja nekem a csokrot de nem értem mit kellene csinálnom vele.

-E..ez kié?-azaz dadogjál.

-A tiéd!-kuncogja el magát-Készülj el. Nem sokára indulunk!-és ezzel el is tűnik szemem elől.

Vöröslő fejemet gyorsan fordítom el, a rózsára nézve pedig elmosolyodom. Kaptam tőle virágot...Gyorsan vízbe is teszem, bár még mindig nem tudom honnan tudta hogy a fehér rózsát szeretem. Felrohanok szobámba amit a konyhában lévő asszony mosolyogva néz végig, aztán rögtön ki is nyitom a szekrényem. Mit kellene felvennem? Hisz ez nem egy randi. Vagy de?

Választásom egy egyszerű, kissé feszülős fekete nadrágra és egy kék pulcsira esett. Fehér cipőm tökéletes is lesz hozzá, gyorsan befújtam magam kedvenc parfümömmel és szaladtam is a fürdőbe. Hajamat kifésültem és fogat mostam. Arcomat megmostam és próbáltam megnyugodni. Egy halk sóhajt eresztettem ki mikor kiléptem az ajtómon. A lépcső végén már láttam ahogy a feketeség vár rám.

Haja rendezett volt, fülbevaló volt rajta és egyéb ékszerek. Fekete elegáns farmer volt rajta és egy fehér feszülősebb ing, a cipője fekete volt ami kiegészítette az összeállítást. Mikor meglátott, megnézett magának aztán magára öltve egy mosolyt várta hogy odaérjek.

-Mehetünk?

-Igen.-próbálom leplezni zavarom de ha ilyen kedves és vigyorgós lesz akkor ez nem fog sikerülni.

Autóba ültünk és el is indultunk, nem tudom hogy éppen cukrászdába vagy egy külön palacsintáknak kijelölt helyre, de érzem hogy élvezni fogom. Nem is kellett sokat utazni mivel nem volt a belvárosban a hely. Egy külön palacsintázó helyre hozott, ez az a bolt ahol a különlegesebbnél különlegesebb finomságok vannak. Sosem jártam még itt mivel hát a bankkártyám nem nagyon örült volna.

Belépve a boltba rögtön megcsapott a cukorszirup és az olaj szaga, amikor már tudod hogy valami finom készül. Nem voltak sokan szerencsére, max 3-4 ember lehetett, a hely nagyon jól nézett ki, legfőképp a rózsaszín uralkodott de ez csak feldobta a helyet. Bambulásomból egy kéz rángatott ki, a személy mosolyogva nézett rám és várta hogy válaszoljak.

-Mit kérsz, Jiminie?-kérdezte vigyorogva, a becenév hallatára elpirulok bár inkább nem is próbálom elrejteni.

Az összes nagyon jól néz ki, bár mikor megnézem az árukat mosolyom lehervad.

-Jungkook..ez nagyon drága.-suttogom fülébe.

-Ne az árukkal törődj. Na, válassz!-fogja meg hátam és tol közelebb a pulthoz.

Megnéztem melyik a legolcsóbb és odafordultam a pult mögött álló lányhoz.

-A vaníliásból szeretnék egyet, köszönöm.-mondom a lánynak aki be is üti a gépbe.

Kuncogást hallok a hátam mögül, mire értetlenül fordulok hátra a tulajdonosához. Közelebb lép hozzám és orcámra puszil mitől zavaromban lehajtom fejem.

-Mindegyikből kérnénk, köszönöm.-mondja a mellettem álló mire szemeim kikerekednek.

A lány csak mosolyogva írja be a gépbe a rendelést és mondja hogy foglaljunk helyet egy asztalnál. Udvariasan húzza ki nekem a széket mire én csak lehajtott fejjel foglalok helyet. Leül a mellettem lévő székre és államnál fogva emeli fel fejem.

-Nem kell rosszul érezned magad!-néz szemembe.

-De ez nagyon drága lesz Kook..-mondom én is szemébe nézve.

-Kook?-kérdi huncutul mosolyogva.

-Úgy é..értem Ju..Jungkook..-mondom ismét lehajtva fejem.

-Mond csak nyugodtan. Tetszik!-szerencsére meghozták az első adag palacsintát mire rögtön felcsillant a szemem. A villáért nyúlva gyorsan bekaptam egy falatot és majdnem elájultam olyan isteni volt.

Egyre több és több palacsintát hoztak, így muszáj voltam mindet megkóstolni mert szebbnél szebbeket hoztak az asztalunkhoz. Kook csak mosolyogva nézte ahogy tömöm a szám az édességgel. De viszont mikor elérkezett a fizetés ideje akkor mosolyom ismét eltűnt. Megint egy vagyont fizetett értem. Rosszul éreztem magam emiatt amit észre is vett.

-Hidd el, nem számít a pénz miattad amíg boldog vagy! Megérte, a boldogságodért megérte!-mosolyog rám mikor megfogja a maradékokat amiket elcsomagoltattunk. Pironkodva követtem az autóig, mosolyomat nem lehetett levakarni rólam. Beszállva a kocsiba elhatároztam hogy adni fogok neki ezért valamit cserébe.

-Kook..-nézek rá.

-Igen?-néz rám egy pillanatra majd ismét az útnak szenteli a figyelmét.

-Kárpótollak majd otthon ezért..Bármivel amivel szeretnéd!-mondom ki határozottan.

-Bármivel?-húzza mosolyra a száját.

Azt hiszem a szavaimnak nagyobb súlya volt mint gondoltam.