Tedd meg!

28.rész

Jimin szemszög:

-Neked segítség kell!-mondtam veszekedésünk közben mikor már a dolgozószobájában készülődött.

-Nem, nem kell!-ellenkezett mikor már golyóálló mellényét rakta magára.

-Nem akarom hogy ez még egyszer megtörténjen! Fogd fel hogy aggódom és nem akarlak elveszíteni!-lassacskán sírok de úgy tűnik nem hatja meg.

-Ne idegesíts jobban! Így is szétbasz az ideg, szóval hagyjuk ezt a témát!-fogait összeszorítja hogy ne kiabáljon.-Majd most levezetem a feszültséget!-elrakta fegyvereit majd sietősen hagyta volna el a szobát, ha mondatom nem tartja vissza.

-Persze, menekülj csak! Úgy ahogy mindig is tetted!-forgatom szemeim. Cselekedetem rögtön megbánom ahogy meglátom megfeszülni egész testét. Ahogy elkezdett közeledni felém az se volt bizalom gerjesztő.

-Kurvára vigyázz a szádra! Fogd fel hogy kivel beszélsz.-nyomott neki a falnak torkomnál fogva.

Hirtelen mart ajkaimra, ami kicsit sem tetszett. Utáltam mikor durva volt. Erőszakosan dugta át nyelvét a számba és harapdálta ajkaimat. Fellélegzés volt mikor elvált duzzadt ajkaimtól.

-Tudd hol a helyed!-ennyivel ki is ment a szobából magamra hagyva.

Könnyek gyűltek szemeimbe, nem is próbáltam megakadályozni őket. Ez az egy dolog ami sose ment. Fájtak a tettei. A tegnap történt incidens óta ilyen, nem akarja elfogadni a segítséget. Bárhogy próbálkozom, de nem csak nekem utasítja el, hanem mindenkinek. Senki nem tud vele mit kezdeni, utálom hogy csakis a saját feje után megy. Bármi ilyet tesz mint az előbb, rosszul esik. Mégis megbocsájtok neki, hisz szavakba nem tudom foglalni mennyire szeretem.

Lassan sétálva mentem le a nappaliba ahol Yoongi és Lu-Khim asszony is ott volt. Meglepetten néztem hogy legjobb barátom is ott ült mellettük. Ijedten néztek rám, biztos látszik hogy sírtam vagy nem tudom.

-Mit csinált?-kérdezte meg félve a nő hozzám közelebb lépve.

-Nem látod? Egyértelmű! Hogy én egyszer biztos meg ölöm az is biztos!-állt fel Taehyung is.

-Miért?-néztem rájuk furcsán.

-A nyakad.-szólt közbe most már az egyetlen ülve maradó is.

Ijedten néztem bele a legközelebb levő tükörbe. Bár szörnyű látvány volt, ami ott fogadott. Az összes ujjlenyomata pirosan volt a nyakam körül.

-Rád támadott?-kérdezte Yoongi még mindig a kanapén ülve.

-Próbáltam rávenni hogy keressen segítséget, de ellenkezett. Aztán olyat mondtam neki, amit azóta is bánok. Felhúzta magát rajta, majd a falnak nyomott torkomnál fogva és ez lett.-mondtam szomorúan majd leültem.

-Látom a szádat se kímélte.-jegyezte meg barátom.

-Nem tudom hogyan kellene rávenni..-sóhajtottam egy aprót.

-Azt hittem legalább rád fog hallgatni.-sóhajtott Yoongi is.-Nem fog senkire hallgatni, muszáj lesz elfelejtenünk ami történt és minden visszarázódik az eredeti kerékvágásba.-nézett szemembe.

-Mi van ha még egyszer megtörténik?-kérdezek rá félve.

-Nem fog.-jelenti ki teljesen nyugodtan.

Ujjaimat tördelem és kezdek el gondolkozni. Összeülve próbáltunk rájönni mi lenne a helyes megoldás, de észre sem vettük hogy mennyi ideje beszélgettünk, majd csak arra lettünk figyelmesek hogy nyitódik az ajtó.

-Családi kupaktanács van vagy mi?-kérdezi gúnyosan bár ránk sem néz csak rögtön a konyhába megy.

-Tedd félre az egódat és hallgass az egyszer ránk!-kelt fel Yoongi, majd utána ment. Mást nem lehetett hallani csak azt hogy nevet ezen a megszólaláson.

-Ezzel a viselkedéssel csak a körülötted levőket bántod!-ment oda mindenki rajtam kívül.

-Jimin meg is érdemelte amit kapott. Máskor majd vigyáz a szájára és nem fog feleslegesen pofázni.-iszik bele vizébe.

-Halott vagy Jeon!-esett neki barátom amit már nem bírtam ülve nézni így én is odamentem.

Barátom ütni próbálta de arra nem számított hogy Jungkook sokkal erősebb nála. Így a földön végezte könyökét fájlalva, de ahogy láttam az el is kezdett vérezni. Igaz sikerült egyszer megütnie a fekete hajút, de az mintha meg se érezte volna.

-Nehogy azt hidd hogy vagy itt valaki azért mert Yoongi néha megdug! Ha meg még egyszer rám támadsz, keresheted hogy milyen sírod legyen!-szorította össze fogait. Ahogy láttam az ezüst hajú megfeszült de inkább ne mozdult.

Majd fogta magát és elment. De ahogy láttam kicsit sántított is, de azt inkább nem kérdeztem meg.

-Menjetek haza.-jelentem ki lehajtott fejjel.

-Nem hagylak itt vele!-mondta a nő.

-Nem lesz baj, menjetek nyugodtan.-mosolyogtam rá.

Nagy nehezen beleegyeztek, majd megvártam hogy elhagyják a házat.

Sóhajtva indultam meg a lécsőn majd megálltam Kook szobája előtt. Kopogtam kettőt a biztonság kedvéért, majd benyitottam. Háttal feküdt nekem, viszont tudtam hogy nem alszik. Megfogtam magam és bemásztam mellé, majd hozzábújtam.

-Mi van a lábaddal?-kérdeztem suttogva.

-Semmi.-mondta unottan.

-Láttam hogy sántítasz. Mondd el kérlek.-kérleltem még mindig suttogva.

-Meglőttem, most örülsz?-szemeim kétszeresére nőttek. A villanyt felkapcsolva sietve vettem le róla takaróját hogy jobban megnézzem mit művelt.

-Ne legyél már hülye! Miért csinálod ezt?-kérdezem kétségbeesve.

-Miért nem hagysz már békén?-kérdezi flegmán, de mintha megingott volna egy pillanatra arckifejezése.

-Miért vagy ilyen Jungkook? Mit tettem hogy ezt kapom? Elrontottam valamit?-már a sírás kerülget ismét.

-MIÉRT VAGY ILYEN KEDVES?-fordul felém idegesen, de arca megváltozik és már könnyeket látok lefolyni arcán.

-Kook..Mi a baj?-ijedten nézem ahogy sír előttem.

-Miért nem hagysz el?..-suttogja elhalva.-Mivel érdemeltelek ki?-kezd zokogni.

-Mert szeretlek fogd már fel!-ölelem át rögtön.

-Hogy? Hogy tudsz ENGEM szeretni?-kérdezi szorosan ölelve.

-Mindenedet szeretem.-suttogom hajába.

-Próbállak ellökni magamtól de nem megy! Így nem megy ha ilyen kitartó vagy Jimin!-kapaszkodik meg bennem.

-Mi? Ezért csináltad azt amit? Ez a viselkedésed oka?-döbbenek le.-Ne legyél buta! Sose foglak elhagyni, ne is álmodj róla!-simogatom hátát.

-Sajnálom...Mindent sajnálok...-suttogja.-Félek, nagyon félek hogy bántani foglak, de most jobban bántottalak mint amitől féltem...

-Megbocsájtok, ha nem lesz több ilyen és keresel segítséget.-nézek le rá.

-Már találtam segítséget.-néz fel.

-Kit?-nézek rá kíváncsian.

-Téged.