Tedd meg!

22.rész

Jungkook szemszög:

Jimin többet jelentett nekem mint gondoltam. A törékeny kis valója, a gyönyörű mogyoróbarna szemei, a dús ajka. Mindene vonzott. A személyisége. Amikor féltett, amikor törődött velem. Mindenét imádom, mégis képes voltam rosszat tenni vele. Sosem fogom megbocsátani ha most történik vele valami.

A kocsiban ülök, Yoongi mellettem. Nem szólunk egymáshoz, mindkettőnkben meg van a kellő idegesség, nincs szükségünk többre. Hívtam pár emberemet, de nem sokat. Úgyis én kellek annak a féregnek.

Próbálok sietni, szorítom a kormányt idegességemben. Nem tudom mit csinál szegény fiúval, hogy mit élhet át, hogy szenved e. Mindez miattam, mert belecsöppentem az életébe. Sosem gondoltam volna hogy ez lesz. Már kezdtem azt hinni hogy minden jó lesz, hogy ismét megkedvel. De ezzel, lehet megint elrontódik minden. És már nem lehet rajta változtatni.

Lassan fékeztem a kocsival és rögtön ki is pattantam Yoongival együtt. Beállítottam az embereimet a kellő helyekre, én pedig rögtön keresni kezdtem a szőkét. Alul kezdtem, akivel találkoztam mind lelőttem vagy megsebesítettem, hogy semmiben se tudjanak meggátolni. Az emeletre vezetett utam, az utolsó reményem.

Berúgtam az ajtót. Lefagytam mikor Jimin csak úgy ki volt kötözve egy székhez. Szája le volt ragasztva, könnyek áztatták arcát. Hirtelen lépett elő elrablója amitől rögtön rá néztem. Arcán vigyor volt, engem nézett. Fegyverem ráfogtam, viszont ő pedig a szőkére fogta.

-Szerintem tedd le.-az a vigyor nem tűnik el.

Rögtön ledobtam fegyverem, így ő is eltette.

-A konténer?-húzta fel szemöldökét.

-Kint.

-Az ügyek?

-Mondtam már hogy elégettem őket!-fakadtam ki.

-Hát nem is tudom mi legyen akkor.-húzta megint vigyorra a száját.

-Szerintem engedd el őt!-mondom hangom ismét megemelve.

-Mennyire fontos neked? Hmmm...próbáljuk ki! Bármit megtennél ezért?-ördögi vigyora undorító.

-Szerinted ha nem, akkor itt lennék?-logikusan kéne néha gondolkozni.

-Nézzük meg meddig mész el!-húzta elő megint fegyverét és ismét felé tartotta.

-Mit akarsz?!-sziszegem oda neki.

-Térdelj le!-el kellett gondolkoznom, de megtettem. Két térdemre ereszkedtem mire felhorkantott.

-Könyörögj hogy ne lőjem le!-undorító amit művel. Felnézve szemébe kezdtem el könyörögni neki.

-Bármit megteszek!-csuklott el a hangom.

-Szánalmas amit csinálsz, ugye tudod?-nevetett fel.-Na mi az a bármi?-kérdi elvéve egy pillanatra fegyverét.

-Például ez.-kapva az alkalmon nyúltam fegyveremért és lőttem meg. Felállva mentem oda hozzá hogy még többet lőjek bele. Letérdelve hozzá kezdtem el ütni össze-vissza. 
Nem folytathattam sokáig, hisz Jimin itt van mellettem. Rögtön odamentem hozzá és eloldoztam, szájáról levettem a ragasztószalagot. Nyakamba borult és reszketve sírt vállamon.

-Most már itt vagyok...Nem engedem hogy még egy ilyen megtörténjen!-suttogtam neki.

Felvettem ölembe és hagytam had bújjon el a nyak hajlatomban. Kilépve az épületből jeleztem Yoonginak és az embereimnek hogy takarítsák el a dolgokat és amik fontosak, azokat hozzák el hozzám.

Betettem az anyósülésre a kis szőkét és beültem a volán mögé. Siettem haza hogy végre biztonságban érezze magát.

-Vigyázni fogok rád!